Több kutatásból kiderült, hogy a nők fele legalább egyszer életében színlelt már orgazmust. Nem tagadom, sokáig én is közéjük tartoztam.
Meg tudom magyarázni, hogy miért:
- Többnyire azért hazudtam, hogy ne zúzzam porrá a férfi önbecsülését azzal, hogy nem tud kielégíteni.
- Aztán voltak olyan együttlétek is, amiket iszonyúan untam, és szerettem volna minél hamarabb "túl lenni" az egészen.
- Néha félelemből hazudtam. Például amikor először bújtam ágyba valakivel, és arra vágytam, hogy minden tökéletes legyen. A kielégületlenségemet ilyenkor a saját kudarcomnak éreztem, és nem akartam a másik szemében egy frigid picsának tűnni.
Ezeket a színleléseket persze nem orbitális nagy hazugságként kezeltem, inkább egyfajta helyzetmentésként, amivel megúszhatok egy csomó kellemetlenséget. Nem mertem felvállalni az érzéseimet, a vágyaimat, mert attól féltem, hogy ezzel megsértem a férfi (amúgy is törékeny) egóját, és sebezhetővé teszem önmagam.
Ezért inkább szimuláltam a gyönyört. Semmi rosszat nem láttam ebben, sőt, ezt a képességemet sikerült az utóbbi pár évben tökélyre fejlesztenem. (Az alakításaim Oscar-díjat érdemeltek volna.)
Aztán találkoztam a mostani párommal, és egy csapásra megváltozott minden. Ő egy hihetetlenül inspiráló, nyitott személyiség, emellett pedig nagy adag kísérletező kedvvel van megáldva. Éppen ezek miatt a tulajdonságai miatt imádom, és képtelen lennék hazudni neki. Viszont nem szeretném csillogó-villogó álomképben lefesteni a kapcsolatunkat.
Az első néhány alkalom - hogy finoman fogalmazzak - nem sikerült túl fényesen. Bár a kedvesem beleadott apait-anyait, mégsem tudtam elélvezni, pedig annyira kívántam őt, hogy már szinte fájt. Szerettem volna átélni egy igazi tűzijátékot, érezni azt az extatikus kábulatot, ami a "nagykönyvben" le van írva.
Olyan könnyű lett volna megint színlelni. Néhány kéjes nyögés, hangos sikoltozás, és a férfi elégedett mosollyal nyugtázza, hogy sikerült csúcsra juttatnia a nőjét. De én a másik útra léptem, mert rájöttem: a kamu orgazmusokkal nemcsak a másiknak hazudok, hanem magamnak is.
Ez pedig előbb-utóbb visszaüt, és olyan dolgokat rejthet el, amik aztán a kapcsolat kudarcához vezetnek. Tudtam, hogy ez a kitárulkozás kettőnkért történik. Vettem néhány mély levegőt, és nekifogtam. Elmondtam a páromnak, hogy nincs mindig orgazmusom, és azt is, hogy miért kezdtem el színlelni.
Jó érzés volt kiszabadulni a megfelelési kényszer és az önámítás csapdájából, és őszintén beszélni a legbensőbb titkaimról. Jó érzés volt megtapasztalni, hogy végre van valaki, aki elfogad, és nem ítélkezik felettem. Amióta pedig nem játszom szerepet az ágyban, sokkal felszabadultabb vagyok, és jobban élvezem a szexet. De ehhez Ő kellett.
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
