Kínlódva beleivott a narancslevébe, megigazította az asztal közepén álló hamutartót, idegesen újrarúzsozta a száját. De a férfi még mindig beszélt. Nem volt mit tenni, várt. Nézte az arcot, amelynek minden apró részletét ismerte. Az ajkakat, amik annyiszor csókolták, amiket annyiszor csókolt. A barna szempárt, amely kitartó szerelemmel tekintett rá az elmúlt évek során.
- Mondanom kell valamit... - kezdte az előbb tétován. - Tamásról...
- Igen? - kérdezte Balázs.
"Megcsaltalak vele." Így folytatta volna, ha nem szólal meg az a rohadt telefon. Biztos büntetésből csörgött - mosolygott magában keserűen. Hogy várnia kelljen, és izgulnia, párja hogyan reagál majd a hírre. Kicsit félt. Nem hiába választotta ezt a helyszínt. Egy ilyen vallomást otthon kéne megejteni, mégis a kávézó mellett döntött, ismerve Balázs hevességét. Jobb lesz így, nyilvános helyen. Lehet, hogy ordítani fog, vagy döbbenten hallgat egy ideig, aztán elrohan - képzelte el idegesen. De ő nem adja fel. Könyörög majd, és fogadkozik... Míg Balázs meg nem bocsát.
Nézte a férfit, akit hamarosan földbe tipor hitványságának hírével, és remegő gyomorral mantrázta: megbocsát. Meg fog bocsátani. Hiszen szeretjük egymást... Miért hagyta magát mégis elcsábítani? Miért engedte, hogy elragadja az ismeretlen izgalma, a titkolózás varázsa? Nem tudja...
El kellett fordulnia, olyan váratlan erővel tört rá a sírás. Úgy tett, mintha a szoknyája szélét igazgatná, míg utolsó erejével legyűrte kitörőben lévő könnyeit. Magában azonban őrjöngve sikoltotta a másik felé: "Megcsaltalak! Gyenge és szánalmas voltam. Bármit megtennék, hogy visszaforgassam az időt!"
Aztán egyszerre vége lett az önuralmának. Eluralkodott rajta a remegés - épp akkor, mikor Balázs letette a telefont, és ránézett.
- Mi van veled? Hulla sápadt vagy!
- Nem tudom. Azt hiszem... kerülget valami. Talán megfáztam futás közben.
- Akkor induljunk! Fizetek, és nyomás haza. Csak egy percet kérek, míg megiszom a kávém. Addig folytasd, amit elkezdtél! Tamásról akartál mondani valamit.
Rájuk telepedett a csend. A lány úgy érezte, megfullad.
- Csak, hogy szülinapja lesz... - válaszolt végül dadogva. - Kérted, hogy emlékeztesselek. Ciki lenne elfelejteni az unokatestvéred buliját...
- Jó, hogy szólsz. Na, gyere, állj fel! Jobb, ha indulunk, egyre aggasztóbb színed van.
Erős karjaival felsegítette a lányt, aki közben rájött: nincs ereje vallomást tenni. Hallgatni fog, de sosem feledi az elmúlt perceket. Az életének csak Balázzsal együtt van értelme - minden, amit más férfiak nyújthatnak, ostoba és felszínes játék csupán...
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.