Apámat a "szerelem" tette tönkre.

Anyámmal már rég elváltak, így az aktuális nőügyeiről mindig tudtam. Ötven éves koráig tartó alkoholizmusa és súlyos kapcsolatfüggősége miatt anyám után rendre méltatlan kapcsolatokba bonyolódott. De mindig elfogadással és szeretettel hallgattam a történeteit. Az utóbbi időben látszott rajta, hogy a fásult egyedüllét elkezdte kikezdeni az amúgy is törékeny lelkiállapotát.

A húszas éveiben sikeres, nagyon szép férfi volt. Ha nem hazánkba születik, egész biztosan híres sármőrként feszített volna a magazinok címoldalán. De itt csak addig élvezhette a sikereit, amíg meg nem nősült. Utána a "családos, foglalt férfi" imázs nem tett jót a vonzerejének, így az alkoholba menekült. Valamelyik kocsmában mindig volt hallgatóság, aki vevő volt a fiatalkori hódításainak történeteire.

Aztán egy súlyos baleset észhez térítette. Majdnem belehalt, és felfogta, hogy már nem húszéves, hanem bizony már ötven is elmúlt. Az is tudatosult benne, hogy immár felnőtt gyerekei vannak, és ettől új erőre kapott. Újra elkezdett dolgozni, és bár anyámmal elváltak, mégis sikerült talpra állnia. Sőt, alkoholistákat segítő pszichiátriai intézetbe járt, és segített a függőségekben szenvedőknek a kiútkeresésben. A gyógyulásával sokaknak erőt adott.

És amikor aznap megláttam a kaján mosolyát, egyből tudtam, hogy valami nő van a dologban. Hagytam, hogy elmondja. "Veronikának hívják" - mondta. "Az egyetemen volt a nagy szerelmem." Mindent értettem. Lélekben újra visszafiatalodott, és ez a nő és a kapcsolata vele visszahozta életébe az örömöt. Úgy tűnt, rendkívül élvezi, hogy újra az egyetem "legszexisebb pasija" lehetett.

Addig a pillanatig örültem is a boldogságának, amíg - a korábban tiszta ősz apám - meg nem jelent vörös hajjal. Na itt már éreztem, hogy valami gond van. A hölgyről időközben kiderült, hogy mániás depressziós, és komoly kezelések alatt áll. És ő sem tudott szabadulni az egyetemi évek illúziójától, és apámat használva kényszeresen próbálta visszanyerni a saját fiatalságát is. De apámat ez nem zavarta.

Mivel nem akart orvoshoz fordulni, nem tudtam, hogy segíthetnék neki. Hamarosan romlott az állapota, emlékezetkihagyásai voltak, és egyre furcsább dolgai lettek. Az utolsó pont az volt, amikor már a radiátort kezdte el bottal püfölni, mert ellenséges szörnynek nézte.

Egyre jobban csúszott bele egy alternatív szörnyvalóságba, ahol már nem volt kapcsolata korábbi énjével. Kórházba került. Majd egy intézetbe. Eleinte ellenkezett, és nem értette, mit keres itt. Mígnem újra szerelmes lett. Itt, az intézetben, ahol csak a szörnyek voltak és "Marika". Az utolsó pillanatig az a "szerelem" tartotta életben, ami idejuttata...

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock