"Tizenöt éves korom óta randizom. Elfáradtam. Hol van a nagy ő?" - Minden Szex és New York rajongó emlékszik Charlotte örökbecsű mondatára, melyet azóta is rendszeresen emlegetünk.
És bár a sorozat több szempontból is felnyitotta az egyedülálló nők szemét, a kérdés égetőbb, mint valaha: miért számol le egyre több harmincas szingli végleg a szerelemmel?
Ahogy a női-férfi szerepek, úgy a párkapcsolatok dinamikája is visszavonhatatlanul megváltozott az elmúlt évtizedekben. Hiszen a nők karrierépítésével párhuzamosan elkezdődött a klasszikus feleség-anya kép lebontása is. 40 éve minden háztartási terméket el lehetett adni egy olyan reklámmal, amelyben anyu mosolyogva, frissen ondolált hajjal vasal.
De ma már sokkal kreatívabb ötletekre van szükség, ugyanis a nő helye már nemcsak a konyhában van, hanem ott, ahol éppen akarja - partnerrel vagy anélkül. Az utóbbi választás egyre jellemzőbb, és bár a "harmincas egyedülálló nő = magányos vénlány (macskával)" közhely még tartja magát, az új társadalmi-kulturális folyamatok már elkezdték feszegetni a merev sztereotípiákat.
A modern macskás nő
A mai "macskás nőnek" a párkapcsolat már nem életcél, csak az élet kellemes velejárója - ha jól működik. Ugyanez igaz a házasságra is. Anyáink, nagyanyáink azért házasodtak, mert kellett, mert mindenki így csinálta, mert ez volt a természetes. Ma már nem kell házasodni, a digitális forradalomnak köszönhetően pedig olyanok lettünk, mint a telefonjaink: lecserélhetők. Egy balra húzás, 2 klikk, és már el is dőlt minden - legalábbis aznapra... Aki pedig romantikára vágyik, az leporolja valamelyik Jane Austen kötetét, és úgy készül a következő vakrandira, mint egy állásinterjúra.
Mert miről is szól általában a harmincasok randizása?
- Pánik üzemmód aktiválva.
- Lelki batyuk felrakva.
- A léc magasabbra téve.
És mindez még az első találkozó előtt...
A végeredmény pedig csalódás csalódás hátán:
- A nők egy része nem érti, hogy habár a mesebeli hercegnő már nem szorul rá a hercegre, attól még érte jöhetne fehér lovon vagy legalább egy sörbiciklin.
- A másik részük pedig addig szortírozza a Tinder-amorózókat, amíg rájön: neki senki nem elég jó. Még az a vagány mosolyú, visszafogott srác sem a szomszédból, pedig antropológiát tanít az egyetemen.
A mai Bridget Jones-ok és Carrie Bradshow-k egy része azonban egyszerűen úgy boldog, ahogy van, úgy szereti az életét, amilyen. Szinkronban vannak a korukkal, szeretik a munkájukat, vagy épp újat keresnek. Utaznak, remek családjuk és barátaik vannak, randiznak gőzerővel vagy mérsékelten, de mindenekelőtt hálásak a megélt élményekért, tapasztalatokért. Nem velük van a baj, hanem azokkal az emberekkel, akik azt hiszik, valami nem stimmel ezekkel a nőkkel. A felvilágosultan gondolkodó közösségekben olyan sokféle életmódot elfogadnak, mint még ezelőtt soha.
Akkor miért is lenne gond a független harmincasokkal?
Nincs gond. Akkor sem, ha az esküvőkön ők csak vendégek, de sosem menyasszonyok. Akkor sem, ha nem hisznek az örökkön örökkében, és eszerint élnek. Akkor sincs gond, ha egyedül utaznak el Mongóliába, és akkor sem, ha regisztrálnak az aktuálisan legújabb randi appokra. A valódi probléma a társadalom, ami megmondja, hogy mire van szükség a boldogsághoz. A válasz egyébként egyszerű: választásra.
Nagy Viktória
Szerinted lehet egy nő örök szingliként is boldog?
Nyitókép: Shuttertsock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
