2030-ra Magyarországon minden negyedik ember rákos lesz. "Az jó..." - gondolta, mikor meghallotta ezt a rádióban, mert ők csak ketten vannak a fiával.
Legalább akkor nem kell ezzel foglalkoznia - nem úgy, mint most, mikor mindenki beteg körülötte: három hét alatt súlyosbodott az anyja állapota, és derült ki az apja és a két nagynénje rákja is. Pedig azt hitte, őket majd elkerüli a betegség. Hogy az ő felmenői egyik reggel majd simán csak nem ébrednek fel - valamikor, a távoli jövőben. Meg amúgy is, "velük" úgysem történnek ilyen tragédiák, csak másokkal. Aztán jött a rideg valóság...
Vasárnap délután vitte be a kórházba az apját. Az apja kocsijával mentek, mert szerette, hogy nagy, kényelmes, hatsebességes, és jól gyorsul. Egy igazi ezüst nyíl, amit élvezet vezetni - nem olyan, mint az ő piros kis funkcionális autója. Igaz, mindig van parkolóhelye, és ellopni sem akarták még soha.
Az édesapja állatorvosként dolgozik, és mindenhova viszi magával a munkáját - nem, nem az állatokat, hanem az eszközöket, gyógyszereket. Az ország összes haszonállatát meg lehetne gyógyítani azzal a sok cuccal.
Jellegzetes szaga van az autójának. Idegenek szerint gyógyszerszag, de a férfi szerint nem az. Inkább reményszag. Remény az állat gyógyulására. Megszokta már, hogy az apja nem érti, amikor a szagról beszélnek, ő pedig csak akkor érzi, amikor beleül. Számára ez az apja szaga. Most meg a gyógyulásáé...
A férfit hétfőn reggel műtik. Ő meg munkába megy. Gondolta, kicsit leporolja azt a hatodik sebességet, legyen már kihúzatva rendesen a motor, ezért azzal indult dolgozni. Gyönyörű a reggel: a napsütés, az üde levegő, az a vakító, kora nyári kékség. Nem akar tudomást venni a problémákról, csak suhanni. Klímafüggő, de ezúttal nem kapcsolja be, mert érezni akarja, ahogy az arcába csap a menetszél, hogy átjárja a nyár - a bajt meg fújja csak ki az ablakon!
Gondolatokkal teli a feje - nem, ez nem jó így... Nem kellene annyit gondolkodni, de hogyan lehetne az agyat kikapcsolni? Bekapcsolja hát a rádiót. Olyan adó csendül fel, amiről még nem is hallott. Hiába, más korosztály - válaszol magának mosolyogva. Már éppen tervez adót váltani, mikor meghallja azt a hangot, amit imád, amitől mindig jó kedve lesz. Félig kinyújtott kezét visszateszi a kormányra, és csak figyel. A hang valahová a bordák alá kúszik, és végigszalad a testén.
Legkedvesebb színésze szól hozzá - igen, csak hozzá -, és mondja a soron következő sláger címét. Elsőre nem is esik le neki, hogy mi ez a dal, mert legalább tíz éve nem hallotta. De pár taktus után, valahonnan nagyon mélyről, még a szöveg is előbújik. Istenem, micsoda időutazás: ezt hallgatta a barátokkal gimnazista korában, meg az egyetemi bulikon, ahol erre a számra indult be a legnagyobb csápolás.
Ablak lehúzva, jobb láb a gázpedálon, a hangerő pedig maximumra tekerve, és már énekli is teli torokból: "Hallgasd meg könyörgésem, hallgass meg Istenem!" István, Gizella és ő - micsoda trió!
Meghallgatta a számot, és ezzel együtt a kérése is meghallgattatott: a műtét sikerült, és abban is biztos volt, 2030-ig még ötször feltalálják a rák ellenszerét.
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
