Az nem igazi barátnő, aki elnyom téged

Szép szőke, hullámos haja volt, jól öltözködött, és mindennel képben volt. A sztárokkal, a zenékkel, a divattal, a fiúkkal. Elsőtől nyolcadikig keserítette meg az életemet. Persze ezt már csak ma gondolom így, régen azt hittem, ő a legjobb barátnőm. Mindig vágytam arra, hogy valakihez tartozzak. Nem volt testvérem, és utáltam egyedül lenni. Ezért volt jó, hogy már rögtön az első napon a barátnőjének választott.

Persze anyukám hiába mondogatta, hogy ne barátkozz vele kislányom, ez a lány elnyom téged. Ilyenkor képes voltam összeveszni vele. Aztán szerencsémre - és anyukám kitartó nyomására - más gimnáziumba kerültem, ami lassan segített leválni a terrorizálómról. És közben arra is rájöttem, hogy:

• Az osztálytársak bírnak, és velem akarnak jóban lenni.
• Szabadon öltözködhetek, úgy, ahogy akarok, és azokat a zenéket és stílusokat szerethetem, ami csak jólesik.
• Tetszem a fiúknak.

Azért itt sem ment minden zökkenőmentesen. Míg korábban "Terrorka" azzal lehetetlenítette el minden esélyemet a fiúknál, hogy egyszerűen lebeszélt róluk - és én hülye meg hallgattam rá -, addig az egyetemen csak simán az évfolyam legszebb lányának lettem a barátnője. Művelt volt és intelligens, csíptük egymást, de csak olyan felszínesen, egyetemi barátnők lettünk - terror nélkül.

De mégis új hátrányokkal találtam szembe magam, ugyanis csak a barátnőmről ismertek meg a fiúk: "Te a Fess Marika barátnője vagy, ugye?" Mi tagadás, a lány dekoratív volt, nagy mellekkel, szép nagy szemekkel, derékig érő hajjal.

Az évek alatt viszont sikerült megerősödnöm, és már nem elégedtem meg azzal, hogy csak valakinek "a barátnője" legyek. Én akartam fontos lenni, akit ismernek és szeretnek. Önmagamért. Megtanultam, hogy nincs szükségem szemrehányó, elvárásokkal terrorizáló barátokra, már képes vagyok nemet mondani. Az első rossz mozzanatnál mennek a kukába. Már semmiben nem engedem, hogy valakinek az árnyéka legyek. Tudom, hogy van, akinek én vagyok szép, és lesz, akinek a másik fog tetszeni - és ez így van rendben.

De persze ottmaradnak a hegek, amiket nem lehet eltüntetni. Mert habár 15 év telt el, rózsaszínt még mindig ritkán hordok. De ez legyen a legnagyobb bajom!

Nyitókép: Shutterstock