Megpróbáltam leszokni a Nutelláról

De gondolatban (!) már eljutottam odáig, hogy ez az előrehaladott stádiumú Nutella-függőség nem állapot. Ezért elhatároztam, hogy ezentúl megpróbálom visszafogni magam. Mondhatni tesztelem az akaraterőmet.

• Metódus: a fokozatosság elve helyett drasztikus megvonás
• Kezdés: a "majd holnap" helyett azonnal

Stációim (igen, pont, mint Krisztusnak a kereszttel):

1. nap: Mivel tegnap megtörtént Az utolsó vacsora, simán bírom. Jó, nem simán, de fog ez menni, kemény vagyok.
2. nap: Na, most mutasd meg magad akaraterő, ugyanis átléptük a kritikus 48 órát! A kísértés erősödik, de az ellenállás, mint a Taft, még mindig tart.
3. nap: Kéne valami helyettesítő termék, mondjuk egy 80%-os étcsoki? Hát, antioxidánsok ide vagy oda, nem az igazi. De nagyon nem!
4. nap: Fel nem foghatom, hogyan lehet a sós étkezéseket NEM leöblíteni valami édessel. És mint kiderült, az étcsokis csalással nem tudtam hülyére venni a gyomrom, ugyanis még mindig gyötör a vágy. Ennek csillapítása érdekében beleszagolok a Nutellás csuporba, hogy legalább az illata eltelítsen. Hülye ötlet volt, már az állagát látván is beindult az intenzív nyáltermelésem.

   

5. nap: Engem ez az egész felkészületlenül ért! Ilyesmi lehetett a spanyol inkvizíció is. Vagy lájtosabb. Ráadásul a vérplazma adás után kapott csomagban is Nutellás mártogatós figyelt - ezek direkt szórakoznak velem?!
6. nap: Nem tudom, milyen lehet heroinfüggőnek lenni, de az hótziher, hogy a szerről való lejövés ennél klasszisokkal könnyebb lehet.
7. nap: Garfield azt mondja: ha senki nem látja, hogy megetted, akkor nincs is benne kalória. Garfield for president! Különben is, Isten is megpihent a teremtés 7. napján, úgyhogy f*ck fogadalom, ide veled, bűnös gyönyör!

A Nutella-mentes énem élt kemény 7 napot. Jelenlegi paramétereim:

• Életkedv: újra a toppon
• Testsúly: ezértmegéri kg
• Száj: maszatos
• Konklúzió: az élet túl rövid a sakkhoz és a mogyorókrémmentes, szürke mindennapokhoz! :)

Nyitókép: Shutterstock