Jót tesz, ha a gyerek együtt alszik a szülőkkel?

Az elmúlt néhány évben egyértelműen megnőtt az Amerikából indult "attachment parenting",
vagyis "kötődő nevelés" iránt lelkesedők száma. Természetesen maga a mozgalom nem merül ki csupán az együtt alvásban, az csupán szerves részét képezi.

Azonban van egy jelentős ellentábor (még ha mostanában nem is trendi ez a szemlélet), akik kifejezetten "a gyereknek a saját ágyában a helye" nézőpontot képviselik. Pont úgy, ahogy Vekerdy Tamás pszichológus is jó sokszor elmondta már: nincs nagyobb ajándék a gyerek számára, mint a kipihent szülő. És azt hiszem, ezzel a rövid, de velős mondattal nehéz vitatkozni. Tagadhatatlan, hogy a helyzetet nagyban befolyásolja a gyermek személyisége, mentalitása is.

A probléma ott kezdődik, ha az együtt alvás csak ürügy, amivel anya elkerülheti az intimitást. (Már most látom, ahogy felhördülnek az anyukák a gonoszságomon...) Mert ugye egy jóravaló asszony soha nem tenne ilyet. Dehogyis nem... Az én édesanyám is így tett, és ennek az lett a következménye, hogy 12 éves koromig egy ágyban aludtam vele. Nem ítélem el ezért, de én szeretném jobban csinálni, mert nem feltétlenül jó a gyereknek a túlzott függés, hiszen:

• Képtelen lesz anya nélkül elaludni. Ezzel kizárva az ottalvós pizsipartikat - ami rossz, mert sok élményből kimarad, elszeparálódik a kortársaitól.
• Érzi a gyerek - ahogy én is éreztem -, hogy apa (teljesen érthetően) nem felhőtlenül boldog az anya jobbján szuszogó utódtól. És ez frusztrációt, sérelmeket okoz.
• Gátló tényező a szülők intim együttléteiben.

Ezzel elérkeztem a legfontosabb részhez, az intimitáshoz, ami nem szorítkozik a szexuális együttlétekre. Sokan azzal védekeznek, hogy nemcsak az ágyban lehet házaséletet élni. Ez kétségtelen, viszont igenis szerves része a házasságnak a közös ágy, amely jó esetben meghittséggel és szerető karokkal várja mindkét felet. Ez a szülők életének egy olyan színtere, ami csak az övék, apa és anya játszótere. Egy hely, ami biztonságot, feltöltődést, szeretetet és természetesen szexuális kielégülést jelenthet. Már, ha van rá mód. Ezért senki nem nevezhető önzőnek vagy ridegnek, ha ragaszkodik a szerelmi fészek bensőséges hangulatához.

Végezetül nem hiszem, hogy létezik olyan univerzális megoldás, ami mindenkinek jó lenne. A hosszú távú gondolkodásban hiszek, abban, hogy végig kell gondolni, hogy ami jó ma, az vajon holnap és két év múlva is jó lesz-e.

Nyitókép: Shutterstock