Férfivélemény: Egy alfahím is várhat az Igazira

Férfitársaim jelentős része szürreális könnyedséggel vágja rá, a "Miért nincs senkid?" kérdésre azt, hogy "Mert minden nő kurva." Vagy éppen, hogy "Mert még ki akarom élni magam."

Én viszont egyáltalán nem tudok azonosulni ezzel a nézőponttal. Sőt, hogy őszinte legyek, az esetek többségében, mikor ilyet hallok, úgy érzem, van egy kis füllentés is a dologban. Én ugyanis alapvetően rettentően romantikus típus vagyok. Tehát például bele sem tudnék gondolni abba, hogy egyéjszakás kalandokból álljon az életem, arra hivatkozva, hogy:

  • Fiatal vagyok még.
  • Egyébként is mindenki kurva, és csak átbasz.
Forrás: Shutterstock

Nem. Én igenis szeretek esélyt adni a dolgoknak, és úgy belekezdeni egy kósza románcba, hogy hátha éppen ő lesz az a valaki. Én nem tudom lehúzni a WC-n pár mondattal mindazt, ami emberré tesz - csak azért, hogy megtartsam az alfahím presztízsem. Én képes lennék megállapodni, és szerintem nincs jogom eldönteni egyetlen nőről sem, hogy ő éppen kurva-e vagy sem.

De hogy akkor miért nem állapodom meg?

Valószínűleg pontosan azért, amiért az egyéjszakás kalandokat sem szeretem. Mert ha már valamit csinálunk, azt csináljuk rendesen! Ha pedig már az elején látom, hogy nem egy irányba visz az utunk, akkor bizony nem futok felesleges köröket.

És félre ne érts, kedves olvasó, nem arról van szó, hogy szeretek jobbra-balra ugrabugrálni. Már csak azért sem, mert rengeteg energiát emészt fel az, hogy időről időre kiismerjek egy embert, csak azért, hogy aztán elengedjem és kiismerjek egy újabbat. Szimplán csak azért, mert vele nem volt meg az az érzés. Itt sokkal inkább az dominál, hogy nem érem be az elégségessel. Nem kötök kompromisszumot saját magammal, csak azért, hogy legyen valakim. Mert arra már rég rájöttem, hogy olyan csónakban evezni, ami nem viseli jól a vizet, hosszú távon nagyon nem kifizetődő.

Forrás: Shutterstock

Szóval, inkább maradok magam, amíg nem jön az a valaki. És, hogy mi lesz, ha találkozom vele? Solya kollegina nagyon jól megfogalmazta ezt: mi, férfiak, ha igazán akarunk valamit, akkor azért képesek vagyunk foggal-körömmel kaparni. Nem törődve semmivel, csak szemellenzősen menni fejjel a falnak. De a puding próbája az evés. És bizony, ahhoz, hogy megtudjam, meddig mennék el valakiért, előbb meg kell találnom azt a valakit. Addig viszont keresnem kell - pozitívan és bizakodva.

Én tehát sajnos nem mondhatom azt, hogy minden nő kurva. És azt sem, hogy még nem éltem ki magam. Pedig milyen egyszerű lenne, ugye? Éppen ezért, kedves férfitársaim, ha legközelebb valaki feldobja ezt a kérdést, azért gondoljunk bele: tényleg ilyen fekete-fehér az egész, vagy csak nem akarunk őszinték lenni magunkhoz?

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek