Az nem empátia, ha együtt picsogsz a barátnőddel!

A pszichológusok egy része szerint kétféle empátiát különböztetünk meg:

• Az egyik egy felszínesebb fajta, amikor csak tudjuk, vagy sejtjük, hogy az adott helyzet milyen érzést válthat ki a másikból.
• A másik pedig az úgynevezett mély empátia, ami azt jelenti, hogy át is érezzük a másik helyzetét olyannyira, hogy a kiskutyája elvesztését a saját veszteségünkként éljük meg.

Ezzel eddig nem is lenne baj. Nem rossz az, ha valaki képes a mély empátiára. Sőt, valószínűleg magas érzelmi intelligenciára vall - különösen, ha képesek vagyunk kontrollálni. De hol van az leírva, hogy attól hasznosabb és jobb ember leszel, hogy együtt tudsz sírni a másikkal?

Én alapvetően úgy gondolom, hogy egy ember soha nem lesz képes egy másik személy helyzetébe teljes mértékben beleképzelni magát. Ugyanakkor erre szerintem nincs is szükség. Sőt, sokszor azok az emberek, akik a mély empátiára ritkán vagy egyáltalán nem képesek, sokkal hasznosabban helytállnak egy-egy helyzetben.

Hogy miért?

Mert amikor együtt pityeregsz a legjobb barátnőddel - bár lehet, hogy tök emberinek érzed magad -, valójában semmi hasznosat nem teszel. Sőt, inkább megduplázod a problémát. Mert egy éhes csecsemőből kettőt csinálsz. Éppen ezért, véleményem szerint a mély empátia elsajátítása pusztán azért hasznos, hogy ne ártsunk másoknak. Hogy legalább azt fel tudjuk fogni, hogy amit tenni készülünk, az milyen hatással lenne a másikra.

Egy már kialakult helyzetben viszont nem szabad túlzásba esni. Felesleges. Ha a barátnődet otthagyta a szerelme, nem a vállára borulva kell bőgni, hanem ésszerű érveket keresve logikus megoldást találni. Olyan megoldást, ami orvosolja a problémáját. Ehhez azonban muszáj külső szemlélőnek maradnod!

Persze van olyan, amikor egy ölelés vagy egy vállveregetés a megoldás kulcsa, de ilyenkor is jobb, ha higgadtan, tiszta fejjel tudsz a másik ember támasza lenni. Összességében tehát nem baj, ha te is elgyengülsz a másik fájdalma miatt, de nem is szükségszerű. A problémamegoldásra való hajlam viszont igen.

Nyitókép: iStockphoto