Odaadó, rendes pasas vagyok, nem papucs!

Először is felejtsük el azt, ahogy a köztudatban él a "papucs" fogalma! Ugyanis az nettó baromság, hogy az a férfi az, aki nem képes alfahímként döngetni a mellét. Hiszen mindkét nem képviselői lehetnek a párjuk alárendeltjei - ez nem csak a pasik privilégiuma.

Attól nem leszel papucs, hogy kikerekedett szemekkel lesed a kedvesed minden szavát. Még akkor sem, ha a külső szemlélő számára ez már szinte rabszolga sorsnak tűnik. Ha te gondoskodó típus vagy, örömedet leled abban, ha valakit teljes lényeddel körülvehetsz, és úgy érzed, ezzel tudod legjobban kifejezni a szeretetedet, akkor ez teljesen rendben van. Akkor nyugodtan állj be takarítani, vásárolj be, és főzz meg, mire a párod hazaér - hiszen miért lenne baj az, ha olyasmit teszel, ami mindkettőtöket boldoggá tesz?

Az, ha főzöl egy finom vacsorát a párodnak, mert neked ez jól esik, vagy ha csak azért nem teszed meg, mert attól félsz, hogy a barátaid, vagy ne adj Isten életed szerelme majd emiatt papucsnak néznek?

Ha szívből jön, és nem külső nyomásra, akkor ne érdekeljen, mit gondolnak mások! De továbbmegyek: ha véletlenül pont a párod az, akinek szúrja a szemét az alázatosságod, még akkor se akarj megváltozni! Miért tennéd, ha te így érzed jól magad a bőrödben?

Nyitókép: iStockphoto