Éjszakai ráncok nappali fényben

Amikor ötkor cseng a telefon, az első mozdulata, hogy gyorsan benyomja rajta a szundit. Ez még kilenc perc alvás. Aztán még egyszer kilenc perc, és kelni kell. Jobban szereti a késő őszi és téli reggeleket, mert olyankor még sötét van.

Kitámolyog a wc-be, ráül. A szeme nyitva, de gyakorlatilag ez még csökkentett üzemmód. Telefon a kezében, átpörgeti, mik a reggeli hírek. Semmi extra, mert éjfél körül, amikor még elalvás előtt utoljára átfutotta a híreket, ugyanezek voltak - és reggelig nem változtak.  

Forrás: iStockphoto/ljubaphoto

A vécé annyira kicsi, hogy ha előredől, akkor a homlokát pont meg tudja támasztani a kis kézmosó peremén. Az ajtót sosem csukja be, csak behajtja. Túl kicsi a tér. Egész életében arról álmodozott, hogy nagy fürdőszobája lesz, benne vécével és bidével, káddal és zuhanyzóval, plusz két mosdó. Tudta, hogy ha egyszer házat épít, akkor abban lesz tér. Aztán ez is összejött, kiélvezte, egy idő után meg már nem volt fontos. Amikor az új lakásba költöztek, mindenből kicsit akart, mert a nagyot is meg lehet unni.

Már fél hat, kicsit gyorsulni kellene! Átmegy a fürdőbe, nem kapcsol teljes fényt, jobb még a félhomály. Megtámaszkodik a mosdókagylón, belenéz a tükörbe. Húúú, de reggel van még. Gyors szemle, az arca gyűrött, a haja szar. Ugorjunk! Arc és fogmosás. Legalább három perc. Nagyon hosszú és unalmas három perc, amikor csak fogat kell mosni. Bepakol a mosógépbe, hogy mielőtt elindul majd dolgozni, kiteregethessen. Ez is gáz. Mármint a ruhaszárítás egy kis lakásban. Teraszon szárítani nagyon szocreál, a szobákban akadály, így maradt a fregoli. Venni kellene egy szárítógépet - ezt majdnem minden reggel elhatározza. Aztán már eltelt a kötelező fogmosó idő, elég a félhomályból, hadd világítson az a tükör feletti izzó!

Forrás: iStockphoto/Wavebreakmedia

A napfény jobban áll neki, de ez van. Mert rosszul hordja a haját. Bizonyos életkor felett már kell(ene) frufru, meg egy kicsit arcba lógó haj. Hát, sosem bírta, ha a szeme előtt lifeg valami... Így aztán minden ránca látszik. Kurvára. Persze, persze: tudja a leckét, ez mind az övé, megdolgozott értük. Meg amúgy is, ha rámosolyog, akkor azok is visszamosolyognak. De ki a fene mosolyog a ráncaira?! Három fiútestvére van, semmi hasonlóság nincs közöttük, csak a homlokráncok. Mind a négy testvér homloka ugyanott és ugyanúgy ráncos, és szívás, hogy pont ő legidősebb, így az övé a legmélyebb barázda is. Ez egy nőnek nem nagy dicsőség.

Már majdnem kész, amikor keresi még a cipőjét, és egészben is megnézi a nagy előszobai tükörben, tetszik-e magának. Ha becsukja a mögötte lévő fürdőszoba ajtót, meg az oldalsókat is, akkor egész jó. Ahogyan nyílnak az ajtók, egyre több a rokon. Először csak az anyja, majd a harmadik ajtónál a fény meghozza a nagyanyját is. Nagyon durva fényre öregedni, ráadásul minden reggel. Jaja, fogadd el magad és szeresd is, mantrázza. Kevesebb fény, kevesebb tükör, meg vannak ennél fontosabb dolgok is az életben! A globális felmelegedés, a gyermekszegénység sokkal fontosabb, tessék már felülemelkedni!

Ez reggel fél hétkor totálisan érdektelen. Neki. Csak ő és a ráncok vannak abban a pillanatban. Basszus a válásnál ezeket a ráncokat is hozzá kellett volna csapni ahhoz a húsz évhez, és kifizettetni! Szart se ér a sok kence, csak a botox és a hyaluron. De ezt persze senki nem mondja. Ha fiatalon, húsz alatt elkezded a megfelelő krémekkel a bőrápolást, akkor ...

Nem, nehogy bedőljön valaki! A genetika és az élet majdnem minden pillanata ott van az arcán. Nem véletlenül tanult meg sminkelni. Tudott álcázni, takarni, fedni, kiemelni. Háromnegyed hét, indulni kell. A legjobb tükör a kocsi visszapillantója, mert ott csak darabokban látja magát. Egy-egy pillantásban, egy-egy részletben. Nem is olyan rossz. Mi kell még? Óriási napszemüveg, meg szél, ami össze-vissza fújja a haját. Így már jobb! Beleröhög a ráncaiba.

Nyitókép: iStockphoto

Ezek is érdekelhetnek