Te sem vagy különleges hópehely!

Felhívott a legjobb barátnőm. Hajat mosott, lábat borotvált, kisminkelte magát és csinosan felöltözött, mert éppen randevúra indult - saját magával.

"Bort is viszek! Csak nehogy túl sokat igyak, vagy túlságosan nyomulós legyek" - vihogott a vonal túlfelén, miközben megmászta a budai vár lépcsőit. Néha iszonyatosan magányosnak érzem magam, mert azt látom, hogy körülöttem mindenki pezseg, csak én nem tudok egy nyomorult randevút összevakarni magamnak. Ilyenkor jót tesz szembesülni vele, hogy másoknak is vannak ilyen mélypontjai, nem is kevés. 

Forrás: Stefano Tinti

Az emberek hajlamosak marhára különlegesnek hinni magukat, és a saját helyzetüket. Nagyon jól meg tudjuk magyarázni, hogy miért nincs párkapcsolatunk: mert egyedülálló szülők vagyunk, mert elmúltunk harminc, és a velünk egykorú férfiak tizenéves csajokra buknak. Mert aki ennyi idősen nem kelt még el, az selejt. Ha elvált, akkor meg azért selejt. Mert annyit dolgozunk, hogy nem jut időnk semmire. Különlegesek vagyunk, mint a fokhagymaszósz, mondta mindig a drága nagyim. Annyi olyan ember van körülöttem, aki ezeken rinyál, hogy legszívesebben sorba állítanám és egyenként, egymás után felpofoznám őket.

Nem vagytok különleges hópelyhek! Ti sem, én sem, egyikünk sem.

Azért harminc felé a legtöbb ember már csalódott valamilyen módon. Megsérültünk, és levontuk a végkövetkeztetést, hogy a világ egy szemét hely, és nincsenek normális férfiak. Kudarckerülők leszünk, gyávák és zárkózottak, akik otthon nyalogatják a sebeiket, és elméleteket gyártanak. Engem is csaltak már meg. Volt nem is egy hosszú kapcsolatom, ami szakítással végződött. Elmúltam harminc, és nincs még gyerekem sem. Gyakorlatilag öt éve nem volt hosszabb párkapcsolatom, olyan kézen fogva sétálós, fejet szőrös mellkasra ráhajtós, együtt nevetős.

Forrás: iStockphoto/Martin Dimitrov

Mégis nagyon örülök neki, hogy még nem voltam házas, mert akkor már elvált lennék. Viszont van egy csomó tapasztalatom. Tudom, hogy mi és miért nem működött eddig. Ha most vágnék bele egy kapcsolatba, valószínűleg nem követném el ugyanazokat a hibákat, nagyobb eséllyel lenne sikeres - illetve lesz is. A felnőttkorom egynegyede telt el körülbelül, tehát nem értem, mi a jóistenért kellene eltemetni magam. Tök jó, hogy ebben a korszakban élek, amikor nem elvárás húszévesen megházasodni. Én huszonévesen olyan hülye voltam, mint a segg. Azt se tudtam, mit akarok, hiszen saját magamat sem ismertem eléggé, nem csoda, hogy a kapcsolataim sem működtek.

SHE

Igen, vannak olyan férfiak, akik nem elég felnőttek, és tizennyolc éves libákkal szórakoznak. Vannak lelki sérült férfiak, meg olyanok is, akikkel nem vagyunk egy hullámhosszon, a többségükkel szexuális vonzalom nincs, amire az egész dolog épülne. De ha én itt vagyok, ilyen helyzetben, ami egyáltalán nem különleges, akkor miért ne lehetne több száz vagy több ezer hozzám hasonló cipőben járó férfi?

Szerintem tök izgi, hogy mennyi minden áll még előttem! Esküvő meg gyerekek, és vajon mikor lesz meg kivel? Ismerem már az illetőt, vagy járja a világot és engem keres? Vajon mikor talál meg?Önsajnálás és kifogáskeresés helyett nyitni kellene egy kicsit a világ felé, mindkét nem képviselőinek! Nem keseregni és elméleteket gyártani, hogy miért nem fog sikerülni.
Mert csak akkor fog, ha hiszünk benne.

Nyitókép: iStockphoto

    Ezek is érdekelhetnek