A te életed, a te felelősséged. Pont.

Ismersz olyan embert, aki mindig másra mutogat a saját életében rosszul meghozott döntései miatt? Vagy esetleg azért, mert egyáltalán nem képes döntéseket hozni? Na, az ilyen típusból van oly mértékig elegem, hogy néha már attól tartok, hogy bekattanok a sok idegtől, és bevágnak egy gumiszobába.

Ennek pedig az az oka, hogy a felelősség elhárításától hánynom kell. Mindig van valami nevetséges kifogás arra, hogy az illető miért nem meri felvállalni a véleményét, miért nem mer egy helyzetben igent vagy nemet mondani. Tehát, hogy miért nem mer önazonos életet élni, és felvállalni önmagát.  

Forrás: Getty Images/Emir Memedovski

Amikor valaki hosszú ideje ugyanazt a lemezt pörgeti, akkor felmerül bennem a kérdés: "Ha ennyire szar neked, akkor miért nem változtatsz?" Esetenként még segítő jobbot is nyújtanék, de válaszként csak olyan kifogásokat hallok, amiktől kihullik a hajam:

  • "Mert rossz csillagzat alatt születtem."
  • "Karmikus rontás ül a vállamon."
  • "Mert Isten nem szeret."
  • "Sőt, az anyám sem, az apámról meg ne is beszéljünk!"
  • "A családom egy vagy több tagja tönkretett, és ezt nem tudom feldolgozni."
  • "Mert mindenki csak átver és kihasznál."
  • "Nagyon akartam a változást, de az történt, hogy..."
  • "Nem tehetek róla, "miatta" volt az egész."
  • "Nem volt rá pénzem, nem volt rá időm, vagy egyik sem."

Nincs ezzel baj. Gyárthatod magadnak a kifogásokat, és ha elég "ügyes" vagy, talán még magad is elhiszed, hogy nem tehetsz semmiről. Bár szerintem legbelül, titkon mindenki tudja, hogy mi az, amivel foglalkozni kéne. Csak hát a belső munka az általában fájdalommal jár, de erőfeszítéssel biztosan. A fájdalmakat és az erőfeszítéseket pedig nem szereti senki - ezért egyszerűbb úgy tenni, mintha nem te tehetnél arról, hogy szar az életed.

De meddig?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy én sosem tologatok dolgokat. Mert van, hogy rohadtul nincs kedvem valamivel foglalkozni. De ettől még nem tagadom le egy-egy probléma létezését - és főleg nem kenem másokra. Ugyanis számtalan oka lehet annak, hogy egy fontos döntésnek még nem érkezett el az ideje - és ezt nem is kell szégyellni! Sok esetben csak kis lépésekben lehet haladni, ami ugyan időigényes, de nem is érdemes folyton rohanni - hiszen az élet nem egy Spartan Race.

Forrás: iStockphoto/Martin Novak Photography

De az első lépés mindig az, hogy elismered a felelősséged, nem másokat hibáztatsz, és nem tőlük várod, hogy elintézzék helyetted a piszkos munkát.

"Ha nem végzed el a házi feladatot, akkor a házi feladat fog végezni veled."

Ugyanis, ha képtelen vagy felismerni azokat a dolgokat, amiken változtatnod kell, akkor örökös hazugságban fogsz élni önmagaddal. Ez egyfelől kurva idegesítő, másfelől a tartós sikertelenség felzabálja az önbizalmad. Ez pedig szívás, mert csak a magadba vetett hited és az önbizalmad tud segíteni, amikor erőt kell venned magadon egy nehéz pillanatban.

A tükör jó barát

És nemcsak akkor, amikor reggelente felrakod a sminked, hanem akkor is, mikor önmagad hibáival próbálsz farkasszemet nézni. Nem baj, ha nem tudsz mindent megoldani, hiszen nem egy makulátlan lény akarsz lenni, aki csak úgy lebeg az emberi gyarlóság felett. Csupán az a cél, hogy ne cipelj plusz súlyokat a hátadon. Amúgy is nehéz az élet, ne nehezítsd a saját dolgod tagadással!

Nyitókép: iStockphoto

    Ezt olvastad már?