10 abszolút eredeti módszer arra, hogy az őrületbe stresszeld magad!

Szépen végigzongorázta az összes lehetséges forgatókönyvet: vagyis elmagyarázta az aggódó anyáknak, hogy ha későn ismerik fel a betegséget, akkor erősebb gyógyszerre lesz szükség, ám ha elmulasztják beadni az erősebb gyógyszert, akkor olyan szövődmények léphetnek fel, amik csak műtétileg orvosolhatók - és így tovább. És minden, de minden kórleírásnak (a náthának is) a végső pontja az volt, hogy "A halál beáll, és a kis test kihűl."

És maradjunk annyiban: egész nyomasztó úgy élni, hogy a világegyetem sorsáért egyes egyedül én vagyok felelős... Ezt 10 példával alá is tudom támasztani:

1. Ha nem válaszolok erre az e-mailre AZONNAL, akkor lehet, hogy el fogom felejteni. Ha elfelejtem, akkor a kollégáim megbízhatatlannak fognak tartani, és adott esetben nem fogják támogatni, hogy egy nagyobb projektet rám bízzanak. Ha pedig nem tudok fejlődni, előbb-utóbb lemaradok. Ezért leépítéskor a lista élén leszek. Elvesztem a munkám, és éhen hal a családom.
2. Az teljesen nyilvánvaló, hogy bár teljesen jól haladunk egy feladattal, ha nem fejezem be még ma - egy "kis" túlóra árán -, akkor tuti, hogy közbe fog jönni egy váratlan hasmenés vagy bokaficam, és pont ez a kis előny fog hiányozni, hogy határidőre meglegyünk. És akkor természetesen belekerülünk egy negatív spirálba, ami odavezet majd, hogy csődbe megy a cég. Ebben az esetben nemcsak a mi családunk hal éhen, hanem a kollégáim családja is. És ez mind az én lelkemen szárad majd...
3. A "hétvégén nem olvasok munkával kapcsolatos e-maileket" már csak azért sem működik, mert lehet, hogy valami rettenetes bajról akarnak értesíteni, vagy egy fenyegető veszélyről, amit azon nyomban el kell hárítanom. Most áltathatnám magam azzal, hogy ha tényleg nagy gáz lenne, akkor felhívnának... De mi van, ha ő maga rosszul mérte fel a kockázatot, és csakis én jöhetnék rá arra, hogy a helyzet nem tűr halasztást?!

   

4. Azt említettem már, hogy úgy is csődbe tud menni a cég, ha szétesik a csapategység, és alulmotiváltak lesznek a kollégák? Na, és kinek a felelőssége motiválni őket? Na? Na?
5. Olyan nincs, hogy ne szakítsak időt a barátaimra és a családtagjaimra. Akkor se, ha az idegösszeroppanás szélén állok, és másra se vágyok, csak arra, hogy nyálcsorgatva bambuljam a Jóbarátokat! Egyrészt, lehet, hogy azért akarnak velem találkozni, mert épp életúti válságot élnek át. Szóval SZÜKSÉGÜK van rám! Ha pedig egy ideje nem kerestek, az azért van, mert épp mély depresszióba süllyedtek az életúti válságuk következtében. Vagyis SZÜKSÉGÜK van rám. Én meg itt önző módon pihenni akartam ahelyett, hogy a segítségükre sietnék!
6. Elmehetnék kozmetikushoz, de akkor megint eggyel kevesebb este lenne a héten, amit a férjemmel tudnék tölteni. És minden életmódmagazin azt írja, hogy az elhidegülés az elsődleges válóok - ami pont az ilyen kis apró döntések következménye. Szóval, ha most az énidőt választom, másnap már kereshetnék is egy válóperes ügyvédet.
7. Ha nem megyek el kozmetikushoz, és úgy általában nem szánok egy kis időt arra, hogy magammal foglalkozzak, akkor testileg-lelkileg szétesek. És ez is egyenes út a válóperes ügyvédhez. Ez olyan "a káposzta is megrohad, a kecske is éhen hal" helyzet.

   

8. Ha az egyik szerettemen valamilyen betegség furcsa, fizikai tünetét észlelem, akkor rá kell vennem őt, hogy elmenjen az orvoshoz. Nem csak úgy felajánlani a lehetőséget, hanem totális támadást kell intéznem a felelőtlensége ellen. Akkor is, ha egész estét betöltő üvöltözés lesz a vége. Mert mi van, ha az élete múlik ezen?!
9. És a jótékonyságról még nem is beszéltünk. Állítólag azért nem működnek az ilyen kezdeményezések, mert mindenki a másiktól várja az első lépést. Szóval ez azt jelenti, hogy az emberiség erkölcsi hanyatlásának súlya is az én vállaimat nyomja! Vagyis, ha nem megyek el önkénteskedni/nem adok pénzt a hajléktalannak/nem küldök emelt díjas sms-t annak az alapítványnak, akkor senki sem fog. És akkor az emberiség akár le is húzhatja magát a WC-n, MIATTAM!
10. Ja, és a világon nincs olyan vita (akár offline, akár online), ahol ne az én kötelességem lenne a kedélyek lecsitítása! Mert ha én nem állok ki a higgadtság és a józan ész mellett, akkor más se fog (lásd 9. pont). És ha hagyom, hogy az indulatos kommunikáció gyökeret verjen, akkor az előbb Magyarország, majd a teljes emberiség önmegsemmisítéséhez fog vezetni. És most komolyan, ki akar úgy bevonulni a történelembe, hogy miatta pusztult el az emberiség?!

Jelzem, még nincs gyerekem. De ha lesz, majdnem biztos vagyok benne, hogy ha én egyetlen egyszer is megtagadom bármilyen kérését (annak érdekében, hogy vehessek egy forró fürdőt), akkor ott helyben megáll a növekedésben, és 10 év terápia kell majd, hogy újra megtanuljon bízni az emberekben. És mindez csak azért, mert én SZARANYA voltam, és inkább befeküdtem a kádba...

Ezeket a dolgokat nem lehet félvállról venni, kérem szépen!!!

Nyitókép: iStockphoto