Narancsbőr vs. Kata - a kiegyenlített küzdelem

Tudom, mindig vannak és lesznek, akik fennhangon tiltakozva fejezik ki nemtetszésüket ez ellen. Minden tiszteletem az övék, de lássuk be, ők vannak és lesznek kisebbségben.

Nem a ráncfelvarrások vagy a mellplasztikák témáját szeretném most boncolgatni, hanem egy sokkal, de sokkal hétköznapibb témát vennék górcső alá. Ami előbb vagy utóbb, de biztosan érint mindenkit (A férfiakat is, csak valahogy ők nem hajlandóak nagy ügyet csinálni belőle!). Ez a cellulit - ismertebb nevén: narancsbőr.

No, akkor most kezdődhetne a tuti tippek hada, amit, ha most elkezdesz, akkor ezer meg egy százalék, hogy áprilisban, de legkésőbb május közepén (ha nem vagy elég következetes, akkor legkésőbb a júliusra időzített nyaralásra) már egy leheletnyi narancsbőröd sem lesz. De az igazi kedvenceim azok, amik azt ígérik, hogy két hét, rosszabb esetben egy hónap, és el is felejtheted, hogy valaha törölközővel takargattad magad a strandon.

Mivel minden szentnek maga felé hajlik a keze, így elég egyszerű kitalálni, hogy jómagam is küzdök némi gödröcskével a hátsó felemen és a combomon. Úgy tizennégy éves korom óta. Soha nem voltam kövér - mondjuk, egy rövidebb ideig teltebb. De nincs a múltamban drasztikus fogyás, nem szültem, alig fogyasztok alkoholt (tényleg!), kevés cukrot eszem, és fehér lisztet megközelítőleg öt éve nem látott a bélrendszerem. Rendszeresen sportolok, és sok folyadékot iszom.

És még egy csomó tényezőt fel tudnék sorolni, aminek elvileg hatékonyan távol kellene tartania tőlem a rettegett gödröcskéket! És mégsem tudok tőlük megszabadulni! Pedig, ha valaki, akkor én megszállottan képes vagyok a végletekig mindent elviselni a cél érdekében - egy ideig. Aztán pont ilyen lendülettel tudom feladni is, de ne rohanjunk ennyire előre!

Mivel a házi praktikák nem hoztak tartóst sikert, gondoltam, bekeményítek. Először bevetettem a testtekercselést. Aztán jött az ősi módszernek számító köpölyözés, kifejezetten narancsbőr elleni verziója.

Itt felcsillant a szemem. Biztos, ez lesz az! Ha már olyan ősi, és olyan sok jót mondtak róla, és annyi mindenkinél bevált, akkor tuti nekem is segíteni fog. Azt nem mondanám, hogy teljesen fájdalommentes, de a szép, sima hátsóért minden jöhet!

De még a zöld tea, a tonna számra felkent krém és a guggolás sem hatotta meg. Csak nem akart tágítani! Természetesen elértem kisebb eredményeket, de egyáltalán nem állt arányban a befektetett energiával és pénzzel. Szóval nem lett meg az áhított szép, sima popsi. Az, amit látunk a magazinokban, a filmeken és időnként a strandon.

És a legborzasztóbb, hogy néha hús-vér, igazi nőknél is. Akinél nagyítóval sem lehet a leghalványabb jelét sem felfedezni. Na, ez finoman szólva is mellbevágó.

Ilyenkor felmerül bennem, hogy az örökös önmarcangolásnál sokkal egyszerűbb lenne kitartani azon módszerek mellett, amelyek legalább valamennyire hatásosnak bizonyultak, - de még nem ütik meg az elviselhetetlen (értsd: önkínzás) szintet.

Én végül arra jutottam, hogy kiegyezem döntetlenben a narancsbőrrel. Vagyis egy ideje figyelek a folyadék fogyasztásra, a mozgásra.

És időnként kenegetem jóféle vérpezsdítő krémekkel - főleg azért, mert ezektől megnyugszik a lelkem. És a strandszezon kezdetéig beszerzek néhány igazán vadító kendőt, amit a derekamra tekerhetek. Szerintem ez olyan null-null helyzetnek minősül... :)

Nyitókép: iStockphoto