Narancsbőr vs. Kata - a kiegyenlített küzdelem

A nők a tökéletesség megszállottjai. Gyakorlatilag nincs az a pénz vagy az a fájdalom, amit ne lennének képesek elviselni az aktuális szépségideál elérése érdekében.

Tudom, mindig vannak és lesznek, akik fennhangon tiltakozva fejezik ki nemtetszésüket ez ellen. Minden tiszteletem az övék, de lássuk be, ők vannak és lesznek kisebbségben.

Nem a ráncfelvarrások vagy a mellplasztikák témáját szeretném most boncolgatni, hanem egy sokkal, de sokkal hétköznapibb témát vennék górcső alá. Ami előbb vagy utóbb, de biztosan érint mindenkit (A férfiakat is, csak valahogy ők nem hajlandóak nagy ügyet csinálni belőle!). Ez a cellulit - ismertebb nevén: narancsbőr.

Forrás: iStockphoto/Milenko Đilas
Cellulit és NEM cellulitisz!

Míg a cellulitisz kifejezés a laza kötőszövet fájdalmas gyulladását takarja, addig a cellulit a bőr irharétegében lerakódó salakanyagokra utal, amelyek a környező szövetekből magukhoz vonják a vizet, és fokozatosan egyre nagyobb gömböcskéket alakítanak ki.

A felgyülemlett nedvesség ödémát okoz, a megduzzadt csomók egymással találkozva felszakítják a rostok rácsszerkezetét, így a bőr felülete a narancs héját utánzóan egyenetlenné válik. Tehát a köznyelvben ezért szokás narancsbőrként emlegetni.

No, akkor most kezdődhetne a tuti tippek hada, amit, ha most elkezdesz, akkor ezer meg egy százalék, hogy áprilisban, de legkésőbb május közepén (ha nem vagy elég következetes, akkor legkésőbb a júliusra időzített nyaralásra) már egy leheletnyi narancsbőröd sem lesz. De az igazi kedvenceim azok, amik azt ígérik, hogy két hét, rosszabb esetben egy hónap, és el is felejtheted, hogy valaha törölközővel takargattad magad a strandon.

Dolgoztam kozmetikában, végeztem testkezelést, számos képzésen, tréningen, elolvasott szakkönyvön vagyok túl a témát illetően. Írhatnám azt is, hogy a szakmai elkötelezettségem hajtott, de igazából távol áll a valóságtól.

Mivel minden szentnek maga felé hajlik a keze, így elég egyszerű kitalálni, hogy jómagam is küzdök némi gödröcskével a hátsó felemen és a combomon. Úgy tizennégy éves korom óta. Soha nem voltam kövér - mondjuk, egy rövidebb ideig teltebb. De nincs a múltamban drasztikus fogyás, nem szültem, alig fogyasztok alkoholt (tényleg!), kevés cukrot eszem, és fehér lisztet megközelítőleg öt éve nem látott a bélrendszerem. Rendszeresen sportolok, és sok folyadékot iszom.

Forrás: Getty Images/Gradyreese

És még egy csomó tényezőt fel tudnék sorolni, aminek elvileg hatékonyan távol kellene tartania tőlem a rettegett gödröcskéket! És mégsem tudok tőlük megszabadulni! Pedig, ha valaki, akkor én megszállottan képes vagyok a végletekig mindent elviselni a cél érdekében - egy ideig. Aztán pont ilyen lendülettel tudom feladni is, de ne rohanjunk ennyire előre!

Mivel a házi praktikák nem hoztak tartóst sikert, gondoltam, bekeményítek. Először bevetettem a testtekercselést. Aztán jött az ősi módszernek számító köpölyözés, kifejezetten narancsbőr elleni verziója.

Itt felcsillant a szemem. Biztos, ez lesz az! Ha már olyan ősi, és olyan sok jót mondtak róla, és annyi mindenkinél bevált, akkor tuti nekem is segíteni fog. Azt nem mondanám, hogy teljesen fájdalommentes, de a szép, sima hátsóért minden jöhet! De nem hozta meg a várt eredményt, ahogy a vákuummasszázs sem - ami a köpölyözés egy modern formája.

Forrás: iStockphoto/Ihor Pukhnatyy

De még a zöld tea, a tonna számra felkent krém és a guggolás sem hatotta meg. Csak nem akart tágítani! Természetesen elértem kisebb eredményeket, de egyáltalán nem állt arányban a befektetett energiával és pénzzel. Szóval nem lett meg az áhított szép, sima popsi. Az, amit látunk a magazinokban, a filmeken és időnként a strandon.

És a legborzasztóbb, hogy néha hús-vér, igazi nőknél is. Akinél nagyítóval sem lehet a leghalványabb jelét sem felfedezni. Na, ez finoman szólva is mellbevágó.

Legszívesebben odamennék, és az ujjaimmal is megvizsgálnám, hogy tényleg? Tényleg nincs ott semmi?

Közben rájövök, hogy már annyiszor feladtam, és újra belevágtam, és a kört már annyiszor megismételtem, hogy már szinte szédítő.

Ilyenkor felmerül bennem, hogy az örökös önmarcangolásnál sokkal egyszerűbb lenne kitartani azon módszerek mellett, amelyek legalább valamennyire hatásosnak bizonyultak, - de még nem ütik meg az elviselhetetlen (értsd: önkínzás) szintet.

Összegezve, nincs tuti megoldás.

Én végül arra jutottam, hogy kiegyezem döntetlenben a narancsbőrrel. Vagyis egy ideje figyelek a folyadék fogyasztásra, a mozgásra.Nem viselek túl feszes farmert, mert az állítólag nagyon nem tesz jót, (és mellesleg kényelmetlen). És időnként kenegetem jóféle vérpezsdítő krémekkel - főleg azért, mert ezektől megnyugszik a lelkem. És a strandszezon kezdetéig beszerzek néhány igazán vadító kendőt, amit a derekamra tekerhetek. Szerintem ez olyan null-null helyzetnek minősül... :)

Nyitókép: iStockphoto

Ezek is érdekelhetnek