Nincs pasim, de ettől még boldog a karácsonyom

A társadalom azt sugallja, hogy szánalmas és tragikus szingliként karácsonyozni. Szerintem ez azért lehet így, mert sok ember retteg a magánytól és a saját érzékenységétől. Pedig az egyedüllét nem egyenlő a magánnyal, és egy párkapcsolat sem garantálja az örök boldogságot. Nyilván szívesebben ünnepelnék a kedvesemmel, mint egyedül, de semmi értelme ezen siránkozni, úgyis csak magamnak ártok vele. Az önsajnálat helyett inkább kitalálom, hogyan foglaljam el magam, és megpróbálom kihozni ebből a legtöbbet.

Az élménygyűjtéssel kezdem. Olyan "lélekbonbonokra" gondolok, amik értékesebbé és izgalmasabbá teszik a mindennapjaimat. Például bekuckózom a takaró alá forró csokival, és belemerülök a kedvenc regényembe. Egész nap pizsamában maradok, és sorozatokat nézek. Elmegyek egy jazz koncertre. Nyakamba veszem az erdőt, és gyönyörködöm a téli tájban.

A szingli lét nem fenékig tejfel, és ez hatványozottan igaz akkor, ha a karácsonyról van szó. A tévéből ömlő cukormázas giccs, a forralt bort szürcsölgető szerelmespárok és a közösségi oldalak tökéletes családi fotói sem könnyítik meg a helyzetet. Ilyenkor még többet agyalunk a miérteken, a kudarcainkon, és a sötétben tapogatózva keressük a válaszokat.

Én is sokáig dédelgettem magamban a "karácsony paráimat" (Én senkitől nem kapok szexi ajándékot! Hányszor kell még ezt így végigszenvednem? Bezzeg másoknak milyen jó! stb.), de meguntam már. Most a jóra irányítom a figyelmemet, és nem engedem, hogy negatív érzések kerítsenek hatalmukba.
Igen, szingli vagyok, és idén valószínűleg senki nem fog megcsókolni a Mennyből az angyal közben, mégis tudok örülni a karácsonynak...

Nyitókép: Shutterstock