Meg ne merd kérdezni, hogy miért nincs gyerekem!

Annyi a gond az ilyen pofátlan kérdezősködéssel, hogy azt sem tudom, hol kezdjem. Talán azt veszem előre, amire a legkevesebben gondolnak:

1. Elmagányosodunk

Itt állunk, mi, gyermektelen (ad absurdum szingli) nők, akik akármilyen oknál fogva - erre később kitérek -, de egy bizonyos élethelyzetben vagyunk, és azon kapjuk magunkat, hogy elkezdünk elmagányosodni. Mikor meglátogatnánk szüleinket, rokonainkat - egy kis feltöltődés, bensőséges családi hangulat reményében - csak a piszkálódást kapjuk. Ilyenkor nem kell csodálkozni azon, hogy fokozatosan elmaradnak a látogatások... Már csak azért sem, mert ezt nem kifejezetten mondhatnám a szeretet jelének.

2. Az önértékelésünk a béka segge alatt

A tágabb környezet - az úgynevezett társadalom - is rövid úton a tudtunkra adja, hogy egy rakás szerencsétlenségnek tart minket. Mert hát az élet értelme a gyerek, és a nő nem nő anélkül, hogy szült volna. Ezt hallani mindenhol, és éreztetik is veled úton-útfélen, hogy te tulajdonképpen "semmit sem érsz".

Bemutatkozáskor egy-egy társaságban meg egyenesen kiül az emberek arcára, hogy mit gondolnak, amikor elárulod a korod, és kiderül, hogy még se férjnél nem vagy, se gyereked nincsen. Egészen konkrétan villog a szemükben a "Szegény szerencsétlen!" felirat.

3. Nulla privát szféra

A következő kérdés ilyenkor pedig a "Csak nem meddő vagy?" Ez már minden határon túlmegy. Mi van, ha igen? Akkor ezzel a kérdéssel szó szerint földbe döngöl az illető... Arra nem gondol, hogy életem egyik legnagyobb fájdalmába tenyerel bele épp két kézzel? Hogyan fordulhat az elő, hogy egyesek ennyire semmibe veszik a másik ember privát szféráját? Egyáltalán, ismerik ezt a fogalmat?

4. Feltépett sebek

Abba vajon belegondol a kedves kérdezősködő, hogy milyen lehetséges válaszok érkezhetnek a "Miért nincs gyereked?" kérdésre? Vajon mire számítanak?

• Hogy majd beszámolsz az összes csalódásodról, ami után alig tudtál talpra állni?
• Esetleg ecsetelned kéne, hogy milyen úgy élni, hogy a remény azért még aljas módon ott motoszkál a fejedben? Hogy hátha majd most, aztán sajnos megint nem.
• Vagy arról a pillanatról, amikor rádöbbentél, hogy telnek az évek, közelítesz a harminchoz, majd a negyvenhez, és sehol senki, a tested meg lassan alkalmatlanná válik a családalapításra?
• Tényleg meséljek arról, hogy milyen trauma azt feldolgozni, hogy neked a sors tulajdonképpen nem osztott lapot, mikor a "család asztalához" leültél, és keresned kell további életcélokat, ha nem akarsz begolyózni?

5. Ne nézz hülyének!

És ha csak szimplán azért nincs gyerekem, mert nem akarok anya lenni? Akkor esetleg majd jól elkezd győzködni? Talán arra számít, hogy majd pont ő fog meggyőzni egy olyan kérdésben, amivel kapcsolatban valószínűleg nagyon sok gondolkodás után hoztam döntést?! Annyira hülyének néz, hogy azt hiszi, pont az a 3 közhely - amit nagy hirtelen az arcomba dörgöl - majd rádöbbent bármire is, amit eddig nem vettem figyelembe? Hát ilyen hülyének tűnök?

Nyitókép: Shutterstock