Mi az erősebb: a szeretet vagy a félelem?

Ha az állatokat vizsgáljuk, teljesen nyilvánvaló, hogy a legkönnyebben félelemkeltéssel vívhatják ki maguknak a betöltött pozíciójukat a táplálkozási láncon belül. Hiszen egyszerű a képlet: a nyúl nem megy neki az oroszlánnak, mert fél, hogy az oroszlán megeszi. Igen ám, de mi emberek vagyunk. És ezen a ponton borul fel az állatvilágban egyébként jól működő értékrendszer.

Ők mindnyájan ugyanazt a fegyvert használják. És, hogy mi ezzel a baj - azon kívül, hogy civilizált emberek között ez egyébként is gáz? Az, hogy a félelem soha nem lesz képes sokáig fenntartani egy kapcsolatot vagy egy csapatot. Mert a bizalom és a közelség helyett a távolságtartáson és a tekintélyelvűségen alapszik. És ez elől előbb-utóbb menekülni fognak az alárendeltek, de legalábbis lépten-nyomon igyekeznek majd kijátszani a rendszert.

De van egy sokkal jobb módja a tisztelet kiérdemlésének. A szeretet. Persze ez egy rizikósabb út és sokkal rögösebb, de hosszú távon mindenképp kifizetődőbb. Igaz, több energiát igényel, és azáltal, hogy közelebb engeded magadhoz az embereket, sebezhetőbbé válsz. És ha nincs fegyver a kezedben, gyakorlatilag egyenlő félként kell saját erődből kivívnod az elismerést.

Ha csak megfélemlítéssel tartasz sakkban valakit, akkor ennek a hatása csak addig fog tartani, amíg nyomást tudsz gyakorolni a másikra. Viszont amint ez megszűnik, a tekintélyed is szertefoszlik, és magadra maradsz. Hiszen egy alkalmazott tud másik munkát találni, a párod is szakíthat veled, ha megunta a fenyegetőzéseidet és a zsarnokoskodásodat.

A lojalitást nem lehet kierőszakolni, csak kiérdemelni. Viszont ez sokkal többet ér, mint az, ha tartanak tőled. Mert ha törődsz másokkal, akkor veled is fognak. Szóval, ne félj szeretetet adni!

Nyitókép: iStockphoto