Unalmas vagyok, és élvezem!

A fogyasztói társadalom hétköznapi hőseként esélyesebb, hogy életed filmje egy középkategóriás dokumentumfilm lesz, amely egy végtelen bevásárlóközpontban játszódik. Csak tolod magad előtt a kocsit. És az élményeket - amelyek végül meghatároznak majd téged - snittenként emeled le a polcokról. A családi élmények soron bepakolsz néhány ünnepet, esküvőt, keresztelőt, temetést. Azután eltéblábolsz a szerelmek és barátságok polcai között - talán még mindig az igazit keresve. Majd ráfordulsz a munkahelyek sorra, és gyorsan tovább is állsz... A franc fogja ezzel tölteni még az utolsó pillanatait is! Végül ott állsz a szabadidő, szórakozás részen és elámulsz, hogy csak egyetlen polc az egész.

Eljátszottam ezzel a gondolattal. Néztem a megpakolt bevásárlókocsim. Benne mindenem. Na, ezen a filmen tuti bealudna a közönség. Főleg az utolsó rész lehet kiábrándító, ahol szabadidőmben egy meleg plédbe burkolózva olvasok, filmezek. Gyomlálok a kertben. Néhány gyertya társaságában üldögélek, és merengek a világ nagy dolgain.

A "Valósítsd meg önmagad!" univerzumában, ahol életmód tanácsadók és önjelölt guruk egymondatos bölcsességei elszabadult aszteroidaként csapódnak napi szinten az arcodba, nem menő kimondani azt, hogy az életed teljesen átlagos. Azt meg pláne nem, hogy te ettől nem érzed rosszul magad. Nem akarsz Bear Grylls-ként ébredni reggelente egy általad elejtett és kibelezett szarvas bőrében valami kietlen hegytetőn, és nem cserélnél Rocco Staffierivel sem.

Mi van akkor, ha az álmaid nem lépnek ki a házad kapuján? Ha tökéletesen kikapcsol és boldoggá tesz egy kényelmes fotel a könyvespolc mellett, vagy az, hogy a kertedben a gaz sosem adja fel, és gyomlálhatsz? Hogy néhány jó baráttal borozni és sztorizni a teraszon többet jelent neked, mint egy vacsora az indiai maharadzsával. Tudom, hogy a világ lemondóan legyint ezekre. Ilyenekkel nem lehet villogni és zsákszámra gyűjteni a lájkokat.

Ezért üzenném az összes tök uncsi nőnek és férfinak odakint, hogy teljesen okék vagytok! Akkor is, ha nem lett belőletek párizsi tetőtéri garzonokban verselő bohém költő vagy mélytengeri búvár az Antillákon! Mert az élet értelmét nem csak nagy kalandokban lehet megtalálni. Az élet értelme ott van az elcsendesült odafigyelésben is. Az idő végtelen múlásában, a virágban, amit tavaly elültettél, és idén már ki is virágzott. A naplementében, a gyomban, a borban.

De szerintem se titeket, se minket nem kell sajnálni. Mindenki máshogy lett kalibrálva: más rezgéseket érzékel lelkünk műszere, és ezek a más-más rezgések vezetnek el minket ahhoz, amit úgy hívnak: boldogság. Hát nem tök jó, hogy ti is és mi is boldogok lehetünk?

Nyitókép: iStockphoto