Centikben mért boldogság - nálam a méret igenis lényeges +18

Sajnálom, hogy úgy bánt velem, ahogyan senki más, és olyan szeretettel fordult felém, amit egyetlen férfitől sem kaptam meg soha. Mellette teljes értékű nőnek éreztem magam, számíthattam rá, és mindig megvigasztalt, ha el voltam keseredve.

Most azt kívánom, bárcsak ne kóstoltam volna bele abba a boldogságba, amire évek óta csak reménytelenül vártam. Ez a férfi (nevezzük innentől T.-nek) mindenben tökéletes volt. Tényleg. Először nem értettem, hogy mit akarhat tőlem egy ilyen szívdöglesztő félisten, aki után bomlanak a nők, ráadásul még sikeres is. Az elején többször elmondta, nála a belső értékek számítanak, és olyan lelkes, olyan odaadó volt, hogy hittem neki, mert hinni akartam.

Nyilvánvaló volt, hogy előbb-utóbb eljutunk arra a pontra, ahol a testiség veszi át az uralmat a lélek felett. Szenvedélyes hangulatban voltunk, és iszonyúan kívántuk egymást. És aztán jött a PILLANAT, ami mindent megváltoztatott. Az életemet, a gondolataimat, a kettőnkre vonatkozó ábrándjaimat.

Túl kicsi és túl vékony volt. Ha őszinte akarok lenni, ilyen aprócskát azelőtt még sosem láttam. Szabályosan sokkolt a látvány. Végül abbahagytuk az egészet, valamit összefüggéstelenül motyogtam arról, hogy időre van szükségem. Úgy éreztem magam, mint akit leöntöttek egy teherautónyi jeges vízzel. Az egyik részem erőtlenül hevert a padlón, letaglózva a valóságtól, a másik pedig elkezdett lázasan gondolkodni, hogyan lehetne áthidalni ezt a dolgot. Zakatoltak a fogaskerekeim, hogy ilyen könnyen nem fogom feladni, muszáj, hogy legyen megoldás!

A szex nem minden, de tönkrevághatja az egészet

Az első szeretkezésünk közepesre sikeredett. Az előjáték izgató volt, de a behatolásnál semmit nem éreztem. Láttam rajta, hogy minden idegszálával koncentrál, erőlködik, mert annyira akarja, hogy nekem jó legyen. Megsajnáltam szegényt, és életemben először (és remélem, utoljára) orgazmust színleltem. De aztán amikor ott feküdtem, ő meg kielégülve nézett rám, szemét árulónak éreztem magam.

Onnantól fogva folyamatosan attól rettegtem, hogy ez a gyönyörű románc nehogy elcsússzon a szexen. És ez rányomta a bélyegét minden későbbi együttlétünkre. Amikor T. a nyelvével izgatott, gyorsan eljutottam a csúcsra, de idővel be kellett látnom: nekem ez nem elég. Mindent kitöltő élményre vágytam. Kemény és gátlástalan menetekre, érzelmi és testi beteljesülésre. Nem hamis gyönyörre, megjátszásra és ehhez hasonló "pármegtartó" trükközésre.

Tudom, hogy ezt meg lehet oldani. Rengetegen meg is oldják - sőt, ennél nagyobb szexuális nehézségeket is át lehet hidalni, ha akarja az ember. Sokat gondolkoztam, figyeltem is magam, és végül fel kellett ismernem, hogy mindenkinek más a fontos. Mások a preferenciáink. Nekem pedig központi szerepet foglal el az életemben a szexualitás. Én ilyen vagyok, más meg más. De nekem a saját boldogságomat kell megélnem, nem másét.

A szakításba belehaltam egy kicsit, de muszáj volt megtenni. Nem tudnék leélni egy életet hazugságban, kielégítetlenül. Élvezni akarom a szexet, és olyan férfit akarok, aki éppannyi gyönyört nyújt nekem, mint én őneki. Mert megérdemlem, hogy boldog legyek, és megérdemlek egy normális méretű péniszt. És senki ne ítélkezzen felettem, ha még nem volt ilyen vacak helyzetben.

Nyitókép: iStockphoto