Robbie Williams - A hülyegyerek, akit régen szerettem

De édes és naiv voltam! Megzabálom magam. Tinikoromban tényleg azt hittem, csak ez állhat közénk: hogy túl messze lakik. Tényleg elhittem - járva a koncertjeit, olvasva minden elérhető önéletrajzát és karcossá hallgatva a lemezeit -, hogy én leszek az a lány, akit majd csókolózni hív a színpadra! És akibe ezáltal beleszeret, és aki miatt feladva kicsapongó imidzsét megállapodik.

Hát mi volt velem tiniként?!

Bevallom, ma is szeretem, ha valaki énekel - főleg, ha jól és szexin. És Robbie Williamstől eltagadhatatlan, hogy igazi, született showman, dallamos számokkal és sokatmondó szövegekkel. De azért nem egy hanghoz megy feleségül az ember lánya!

Hát így, felnőttként nem repesnék az örömtől, ha egy ilyen ember mellett kellene minden reggel felébrednem... Ugye te is túl vagy már a rosszfiúkért remegő, rajongó korszakodon?

Az oké, hogy tinédzserként készek lettünk volna hozzámenni egy ilyen bálványhoz. Teleírtuk a matekfüzet lapjait a nevével. És esténként megcsókoltuk a poszterét az ágyunk felett. És közben azt kívántunk, bárcsak kicsit idősebbek lennénk, és bárcsak abban az országban élnénk, ahol szívszerelmünk is honol! És gondolom, már te is láttad magad előtt, ahogy híres és irigyelt barátnője leszel neki, az egyetlen Robbie Williamsnek (ide tetszőlegesen behelyettesítheted bármilyen bálványozott híresség nevét).

Ma már - jobb esetben - a világ végére menekülnénk, ha aktuális randipartnerünkről kiderülne, hogy megbízhatatlan, kedélyhullámzásra, szenvedélybetegségre és nárcisztikus kirohanásokra hajlamos. Mi több, szinte sosincs otthon, és amúgy egy link alak, akire egy fogkrémes tubust sem lehet rábízni, mert még azért sem képes felelősséget vállalni. Márpedig ezek a "rosszfiúk" ilyenek.

De akkor az egész tini rajongásunk nevetséges, időrabló tévedés lett volna? Egyáltalán nem. Mert semmi nem veszik kárba az életben. Azok az álmodozással töltött órák kedvesek maradnak neked. Visszagondolva talán ciki voltál. De cikinek lenni - pláne, amikor még nem érdekelt mások véleménye -, milyen felemelő és felszabadító érzés is volt! Csak te a szobádban és a hajkefe mikrofonod, vállalhatatlanul táncolva a tükör előtt a kedvenc zenédre.

És ma koncertet ad Budapesten Robbie. Vacilláltam, hogy menjek-e? Hát már felnőttem! Már nem vagyok hibbant, rajongó tinilány. Rég kiábrándultam az ilyen hülyegyerekekből! De hát nincs mit tenni... Túl sokáig lógott a képe a falon. Az ilyeneket nem lehet elnyomni - és még a legfelnőttebb, legracionálisabb, legszigorúbb nő szívéből is kikívánkozik ilyenkor a tini - hát még az enyémből!

Mert ő a legjobb, egy zöld szemű, fekete hajú, arany torkú férfi - aki bár szintén felnőtt az eltelt idő alatt, és családot alapított - a színpadon a miénk. A mi megelevenedett poszterünk a régi szobánkból, aki csak nekünk énekel.

És akinek a mai koncertjén újra tinik leszünk, feladva unalmas felnőtt életünk - 3 órán át szögre akasztva a gondjainkat és az elveinket. Miatta. Minden hangszálunkkal tinipicsuszként visítva! Mert nem fog számítani semmi, ha egyszer ő kamaszkorunk nagy szerelme.

Nyitókép: AFPforum