Az azóta eltelt évek során egyre csak halmoztam a rossz tapasztalatokat, amelyek egyre jobban beégtek a tudatalattimba. Egyre mélyebbre hagytam begyökerezni a kínzó gondolatokat.
Ha vissza tudnék menni az időben, ezt az 5 dolgot kerülném el:
Már ovis koromban tudtam, hogy nem szabad a puncimat mutogatni, vagy hozzáérni egy felnőtt öléhez. Már akkor mélyen beivódott a tudatalattimba, hogy szexuális gyönyört érezni bűn. Mivel én mindig is jó kislány akartam lenni, ügyesen blokkoltam is ezeket az érzéseket.
Harminc fölött tudtam meg, hogy a testem addigra már többször is produkált orgazmust, csak a tudatom blokkolta annak megélését. A bennem élő kislány nem akarta azt a csúnya dolgot művelni.
A bűntudat a kíváncsiságomat is megölte. Nem mertem megnézni másokat meztelenül, és az önkielégítéssel sem kezdtem el kísérletezni. Még akkor sem volt fogalmam arról, mit szeretek az ágyban, amikor már a harmincat súroltam, mert nem figyeltem oda a puncim érzéseire. Mint amikor valaki vészhelyzetben szorosan becsukja a szemét a volán mögött - így voltam én az ágyban. Nem mertem tudomást venni arról, mi történik velem.
Minden harmadik nőnek nehézségei vannak az orgazmus elérésével - állítják a kutatók -, 80%-uk pedig behatolás által nem is tud elélvezni. Ehhez képest a romantikus történetekben a pároknak már elsőre sikerül egyszerre a csúcsra jutni. Azt mutatják, hogy mindenkinek tökéletesen megy a szex. Csoda, hogy szarul éreztem magam, amikor nekem gondot okozott az együttlét élvezete? Abnormálisnak tűntem a saját szememben...
Mivel nehezen ment, azt gondoltam: én vagyok a béna. Innen pedig már egyenes út vezetett saját magam hibáztatásához. Folyamatosan azt az üzenetet küldtem a testemnek, hogy haragszom rá, amiért nem engedi, hogy olyan gyönyöröket éljek meg, mint a TV sztárok. Vagy akár, mint a pasim. Egyre jobban ostoroztam a saját testemet. Ebben a helyzetben viszont még nehezebb elengedni magam, és élvezni a kényeztetést.
Mindeközben viszont folyamatosan kényszerítettem magam a szerelmeskedésre, mert én is úgy akartam tenni, ahogy a "normális" párkapcsolatokban tesznek. Nem akartam kilógni a sorból, és mindent meg akartam adni a páromnak, amire szüksége lehet. Féltem, hogy elveszítem, ha nincs szex. Vagy ha nincs elég szex.
Sőt, egy bizonyos ponton túl már nem is az aktuális szerelmem kérte a szexet, hanem én hajszoltam azt. Akkor is kezdeményeztem, ha sem én, sem ő nem kívánta a szexet - menetrend szerint, hetente legalább egyszer addig simogattam, hogy tutira megjöjjön a kedve.
Közben a lelkem már tele volt sérülésekkel, amit nem hagytam begyógyulni. Saját magam hajcsára lettem.
Minél többet foglalkozom a témával, annál több hozzám hasonló nővel találkozom. Mikor megosztom velük az örömömet, hogy mekkora köveket bontottam le a szívemről, és mennyit fejlődtem, sokan a tanácsomat kérik. Én pedig kezdésképpen ezt tudom ajánlani:
Nyitókép: iStockphoto
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.