Nem sikerült persze, de legalább voltak álmai. Micsoda szuper dolog, hogy öt kisebb testvére van, tudta hogyan kell emberekkel bánni. A szülei sokat dolgoztak, hogy egyáltalán összejöjjön az az újpesti panel. És ellássák a hat gyereket, akik egyfolytában ettek. Korán kezdték mindannyian a pénzkeresést, nem volt idő gondtalannak lenni, erre egyikőjük sem ért rá.
Most meg nincs se munkája, se pénze, és a szüleinél lakik. Harminc évesen ez elég gáz. Azért a végkielégítésből annyi még maradt, hogy elmenjen egy hétre Máltára nyelvet tanulni. Ez volt a terv: tanulás és pihenés egyben - ilyen még sosem volt.
Hátha az új munkájához kell a jobb angol. Bár nem tudta, mit is szeretne dolgozni. Azt azonban igen, hogy nem azt szeretné, amit eddig. Most minden más lesz - ezzel kábítja magát -, más lesz, új élet. Még utoljára felszabadul, és jól érzi magát, felelősség, kötöttség nélkül. Igen, eljött ennek is az ideje. A szülei már nem szóltak semmit, megszokták tőle a szokatlan dolgokat. Ő volt a fekete bárány, mert nem tudott a pénzzel bánni.
Bár annyi pénze sosem volt, hogy tudná mit is jelent az.
De kellene már valami pasi is, meg tartós kapcsolat, esetleg férj és gyerek. Jó lenne már beállni a sorba, azt tenni, amit mindenki más. Az olyan megnyugtató meg kiszámítható. És igen, egy valamiben ő úgyis más lesz - mint ahogyan szokott -, ők nem hidegülnek el, nem utálják meg egymást, nem válnak el. Ez is csak döntés kérdése. Vagy inkább csak egy terv. Pontosabban még az sem, inkább csak egy elképzelés, hogy nagyjából mit szeretne. Igazából halvány gőze sincs... Na, igen, ez ő: a sodródó, "majdcsakleszvalahogy" ember. Végül is jó taktika, eddig bevált, mert mindig van valahogy. Csak el kell fogadni.
Még soha nem ült repülőn, ezt is ki akarta próbálni. Lehet, hogy csak fapadossal utazik, de ez most számára a tiltott gyümölcs megszerzése - ami amúgy a valóságban soha nem volt tiltott, de neki eddig elérhetetlen volt. Hú, de messze van a hatodikról Ferihegy.
Vallettában, a nyelviskolában felmérik a tudását. Egy francia sráccal kerülnek egymás mellé. A fiú magas, barna és gyönyörű az orra. Meg szexi. Meg őrülten magabiztos. Sokkal jobban tud angolul, mint ő. De azért tudnak beszélgetni. Nagyon jó vele. Ismeri a várost, tanult már itt pár hónapot. Tudja, hová kell menni kávézni, beszélgetni, sétálni, felfedezni, vacsorázni.
A nyelvtani hibáit kijavítja, feltárja a problémákat, kifejti a megoldásokat, megosztja a véleményét. Imádnak dumálni. Elmondja, milyen filmeket szeret, végre közös téma. Soha nem gondolta volna, hogy angolul fog filmekről beszélgetni. Magába szívja ezt az élményt, mindent megjegyez, listáz, hagyja magát elragadtatni. Ez a csoda vele történik.
Annyira nincs bennük semmi közös. De ez itt nem számít. Messze vannak, itt mégis közel. Más ország, más kultúra, más mentalitás, mégis van közös nyelv. Nyelve a szájában. A nyakán, a testén, mindenhol. A selymes bőrén, a fülében. Még soha nem szeretkezett más nyelven. Szombat reggel elköszönnek egymástól. Egyikük Párizsba, a másik Budapestre repül. Soha többé nem találkoznak. De kapott egy ajándékot. Már tudja, mit akar.
Nyitókép: iStockphoto
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.