Nos, én még életemben nem találkoztam olyan emberrel, aki szívesen járt volna fogorvoshoz - tegye fel a kezét, aki igen! És az az igazság, hogy sokszor nem is teljesen alaptalan ez a félelem, már ha csak a saját tapasztalataimból indulok ki.
Nemcsak az lehet kellemetlen, ha egy fogorvos a fogadat fúrja, hanem az is, ha állandóan a véredet szívja - mintha alapból nem lenne elég bajod... Plusz a kiszolgáltatott helyzeted miatt még védekezni se tudsz. Én mielőtt rátaláltam a mostani, nagyon penge dokimra, volt ilyenhez "szerencsém". Nos, ő folyton cseszegetett - nem is elsősorban a fogaim állapota miatt, hanem random - ami éppen jött.
Mint például, hogy miért van rajtam szájfény? Mert ő nem tud így kezelni engem. Nem akartam neki mondani, hogy amilyen könnyen felkentem, úgy le is tudom törölni...
Egy másik nagyon durva negatívum az lehet, ha durván bánik páciensével a fogorvos. Velem megtörtént, hogy az előbb említett doki már a vizsgálat közben is fájdalmat okozott. Erre én természetesen elhúztam a fejem. Ő pedig megkérte az asszisztensét, hogy fogjon le! Gondolom, mondanom sem kell, hogy többet nem láttak engem: azzal a lendülettel pattantam föl a székből, és hagytam ott őket a fenébe.
És csoda, hogy ezek után egyenesen rettegtem az összes fogorvostól???
A fogorvosok kerülésének legkézenfekvőbb oka a fájdalomtól való félelem. Nekem nagy nehezen sikerült leküzdenem az összes ellenérzésemet, és kiválasztottam egy új fogdokit. És elég biztatóan is indult a kapcsolatunk. Szépen betömte három fogamat, meglepően könnyen ment. Majd egy húzásra is sor került. Na, ekkor jött a fekete leves! Ez a művelet ugyanis annyira fájdalmas volt, hogy frankón nekiálltam sírni a rendelőben...
Gyanítom, nem nyújthattam túl szép látványt, ugyanis a doktornő megengedte, hogy rágyújtsak a kezelőhelyiség melletti szobában - csak ne menjek vissza a váróban ülő páciensei közé. Majd 3 szem fájdalomcsillapítóval, félig kihúzott foggal engedett utamra. Hát neki sem engedtem többé, hogy a számba nyúljon.
Ezek után hívtam fel egy ismerősömet, akiről tudtam, hogy fogászaton dolgozik. Muszáj volt segítséget kérnem. És így kerültem ahhoz az orvoshoz, aki a mai napig gyógyítja a fogaimat - ennek már 11 éve. Tudom: ő már ismeri a tűrőképességem határait (ami valljuk be: elég alacsonyan van), és vigyázni fog, hogy ne okozzon fájdalmat. Azért ettől függetlenül még mindig van bennem egy egészséges idegesség, mielőtt beülök a fogorvosi székbe - de már nem az a kézremegős rettegés, mint előtte. Szóval, ha te is nagyon parázol, akkor lehet, hogy csak még nem találtad meg a számodra ideális dokit. De megéri megkeresni!
Nyitókép: iStockphoto
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.