Tudom, hogy nem érdekel, de hiányzol, Apa!

Új életet akart. Tiszta lappal, előröl kezdeni mindent. Elköltözött egy másik városba, hogy még véletlenül se kelljen összefutnia előző életének bármilyen emlékével - mondjuk a gyerekeivel.

Mondanám, hogy anyám mindent megtett, hogy ne érezzük a hiányát, de ez nem igaz. Úrrá lett rajta a sértődött feleségek depressziója, így kisebb gondja is nagyobb volt annál, minthogy velünk törődjön. Így nekem csak álom maradt a biztos családi háttér. Apa nélkül élni alapból nem könnyű. Az ember próbál túl lenni rajta, ám vannak olyan pillanatok, amikor egyszerűen szembe kell néznie a ténnyel:

A szalagavató

A nővérem tíz évvel idősebb nálam, így ő még szerencsés volt, megkapta az egész csomagot. Csillogó szemű apa-lánya táncot a parkett közepén, miközben anyám könnyes szemmel videózott. Nekem már csak az jutott, hogy nézhettem a barátaimat, ahogy a tíz évvel ezelőtti jelenetet újrajátsszák a szemem előtt. Csak nekem nem volt senkim, akivel táncolhattam volna. Évekig próbáltam nem foglalkozni azzal, hogy nincs apám, de 18 évesen az iskola közepén nem volt menekvés. Álltam ott, és azt éreztem, hogy velem biztos valami baj van. Hogy én nem érdemlek meg egy apát, aki szeret.

Az esküvőm napja

Szerencsésnek mondhatom magam, találtam egy férfit, aki úgy szeret, ahogy vagyok. Mégis, az esküvőm napján hiányzott valaki. Hiányzott az apám, aki az oltárhoz kísért volna.

Aki előző este közli a leendő férjemmel, hogy ne merjen a szeme elé kerülni, ha bántani meri az ő kislányát. Pozitív szülői minta hiányában csak abban voltam biztos, milyen házasságot nem szeretnék. Legalább azt tudtam, hogyan nem akarok élni.

...az életem bármelyik napján

A barátaimon látom, hogy mennyire máshogy állnak a dolgokhoz azok, akiknek rendezett, erős családi háttere van. Amíg én gondosan megtervezek mindent, nehogy valami baj történjen - mert akkor nincs, aki segítsen -, addig a többiek bátran élik az életüket, hiszen tudják: bármi történik, ott a család. "Apa majd úgyis jön, és kirángat a bajból." - mondta egyszer az egyik barátnőm.

Fogalmam sincs, milyen lehet így élni. Rengeteg olyan pillanat volt az életemben, amikor jó lett volna, ha van apám, aki ott van mellettem, és megnyugtat. Aki rám néz, és azt mondja: "Nem lesz semmi baj, kislányom! Bármi történik veled, én itt leszek..."

Szeretném azt mondani, hogy ha másképp alakul, akkor nem lennék az, aki ma vagyok. Nem lennék ilyen erős és tudatos. De az igazság az, hogy jól ellenék én fele ilyen erősen és tudatosan is, ha egy boldog családban nőttem volna fel egy apával, aki szeret.

Major Tímea

Nyitókép: iStockphoto