Az apaság alól nem ment fel a válás

Onnan ismerhetők fel, hogy életük nagy célja, hogy megnyerjék a "ki fizet kevesebbet az exnek" versenyt. Mert nehogy már az a hülye picsa műkörmösre vagy egyéb úri huncutságra költse a pénzüket!

Ennek a szellemiségnek a nehézsúlyú világbajnokával hozott össze két véletlenül összekoccant bevásárlókocsi. Ha az ember sejtené, hogy egy ilyen ártatlan "baleset" milyen végeláthatatlan, ostoba monológba tud torkollni, nyilvánvalóan jobban ügyelne az ilyen veszélyes helyzetek elkerülésére. Nekem nem sikerült... Mintegy 50 percig hallgattam, hogy mégis mit képzelt a volt felesége, hiszen tudta, amikor hozzáment is, hogy ő egy nagy gyerek! Egye meg az asszony, amit főzött: ha már egy ilyen embernek szült gyereket, mint ő, akkor vállalja is érte (meg a gyerekért) a felelősséget! Egyébként is, mi faszért ment hozzá?

Amúgy nem nagyon járul hozzá a gyerek felneveléséhez, mert hát ő már csak ilyen - anya meg viselje gondját a közös gyerekeknek, ha már ilyen szarul választott! Hehehe... Ezen a ponton legszívesebben megsuhintottam volna egy tompa tárggyal, de be kellett látnom: egy ötven kilós nőnek nem hatékony fegyvere az óriás kiszerelésű mosókapszula...

Agyvérzéshez ilyen közel rég nem álltam. Értem én, hogy önigazolás, meg minden, de hogy nálam bölcsebbeket idézzek: a lófasznak is van vége.

De persze azzal sincs semmi gond, ha valaki egy evolúciós zsákutca, és semmi felelősséget nem érez a gyerek iránt, aki továbbviszi a génjeit. Sőt, még dicséretes is, ha tudja magáról, hogy defektes. De akkor ez a féreg miért nem maradt az önkielégítés mellett? Hiszen a felesége nem spontán önmegtermékenyítéssel szült neki gyereket, hanem azt a porontyot 50%-ban ő csinálta!

A férfi arrébb sétál, csajozik, élvezi a második kamaszkorát, és tesz a világra. Eközben a nő 14 napból 12-t a gyerekeivel tölt, nincs sem ideje, sem ereje egy új kapcsolatra, és a srácokat is kíméli tőle. Egyedül válik családfenntartóvá, és ha igazán szar szériája van, az exférj még keresztbe is szervez, ahol tud.

Anya persze mondja néha, hogy "Mondd meg apádnak, vegyen új tornacipőt, mert én már nem tudok!" A gyerek pedig előre parázik a választól, de azért szól, mert anya ezt kérte. Apa persze közli, hogy "Anyád költsön kevesebbet ruhákra! A havi 15.000-ből, amit fizetek, hogy nem tudja a hülye anyád kigazdálkodni?! Egyébként is kis gyík vagy, még fára mászni sem tudsz, minek neked tornacipő? Anyád szar nevelése vagy - egy férfiszégyen." És valóban, a fiú gyerek nem tud fára mászni, mert az apja nem tanította meg neki...

Emberek tömegei baszogatják egymást a gyerekeiken keresztül, ezzel teljesen megnyomorítva azt, aki a legkevésbé tehet az egészről. Így nő fel egy szorongó, stresszevő, frusztrált, önértékelési zavaros generáció. De apa roppant büszke, hiszen ő nyert: rendszeresen jól betart annak a "szutyoknak".

Nehezen értem, hogy a rettenetes jégszívük hogy nem melegszik át, ha a saját gyerekükre gondolnak. Arra, akivel nemrég még együtt birkóztak reggel az ágyban. Csak azért, mert férfi és nő már nem tudják úgy szeretni egymást, a gyerek még mindig ugyanazt érzi. Neki még mindig anya és apa a világ két középpontja. Az a gyerek, aki a hét felében azt hallgatja, hogy a ribanc anyád, a másik felében pedig hogy a tróger apád, hogyan legyen egészséges ember?

Nyitókép: iStockphoto