"De miért?” Ábel az én hősöm!

A kíváncsiságért körülbelül kisiskolás korunkban kapjuk az első pofont a környezetünktől. Megvan a srác, aki nem értette a feladatot, és megkérte a tanárt, hogy ismételje már el? Vagy a másik idegesítő arc, akinek nem volt elég az az undorító matek példa, ezért rákérdezett, hogy mi van akkor, ha máshogy néz ki az a háromszög? Milyen vérlázító volt, ugye? Mindenki lehurrogta.

Aztán mostanra az a kölyök felnőtt, és vagy annyira fájt neki az a pofon, hogy megnémult, és egészséges bólogató kutyaként felnőtt; vagy pedig valami csoda folytán megmaradt a tudásra való szomja, és ma éppen a rák ellenszerén dolgozik. Mert a kíváncsiság a gyerekkor csodája! Felnőtt korunkban pedig pont ennek hiánya miatt leszünk birkák...

Gondolj csak bele! Miért félsz kérdezni? Miért nehéz beismerni, hogy valamit nem tudsz? Talán mert félsz attól, hogy mások hogyan reagálnak arra, ha nem vagy topon egy témában? Vagy esetleg csak tényleg annyira sikerült uniformizálnod a felnőttségedet, hogy érdektelen zombiként bármire rávágod fejben, hogy „Jól van az úgy."?

Tanuld meg, hogy:

• Értelmetlen kérdés nem létezik.
• Nem gáz, ha nem tudsz valamit.
• Az a gáz, ha nem is akarsz ezen változtatni.
• Hogyan kell más szempontból megközelíteni egy témát.

Szóval a jövőben, ha valami piszkálja a fantáziádat, ne félj kérdezni! Ugyanakkor abban az esetben se szállj el, ha valaki téged kérdez. Jusson eszedbe, hogy mindentudók nem léteznek! Ne próbáld meg mérlegre állítani a tudást! Lehet, hogy szerinted halálos bűn, ha valaki nem ismeri a kedvenc költődet, vagy nem tudja mi az a PayPal, de ez nem jogosít fel arra, hogy helytelennek vagy kicsinyesnek tartsd a kérdését. Értékeld azt, hogy fejlődni akar, ne pedig a jelenlegi szintjét!

Nyitókép: iStockphoto