Hosszúra növesztette a haját, körömlakk, smink, csajos ruhák. Ez kislányként még egyszerűbb volt. Még nem tudta, hogy ő ezt nem szereti.
Fodros szoknya, pink harisnya, két copf. Az anyja is próbálkozott. Tök jó dolog kislányt öltöztetni! Nadrág, blúz, mellény, szoknya, legging, pelerin, kiskabát, dzseki, kalap, sapka. Mennyi mindenből lehet választani! Az anyja még tényleg élvezte is: egyformába öltöztek, mint a divatlapokban. Két bájos szőke.
Először mégis ő vette észre: a lánya más, mint a többi. Ragaszkodott hozzá, hogy otthon maradjon, nehogy bántsák, megszólják. Nem is merték, csak a háta mögött. Úgy rendezte, hogy a közeli városka főiskoláján tanuljon, otthon lakjon, hogy bármikor meg tudja védeni őt. Mert ő volt a furcsa lány. Nagyon rövid hajjal, tetkókkal, fiús ruhákkal. Egyszerre akart kitűnni, feltűnni és eltűnni. Maga sem tudta melyiket szeretné igazán. De védett volt. Anyja mindenkitől és mindentől megvédte. Túlságosan is!
Unta a főiskolát, nem érdekelte. Az anyjának azt hazudta, hogy bejár. 1 év után azonban kiderült, hogy nem. Az anyja elintézte, hogy folytathassa. A lány nem volt biztos benne, hogy ezt akarja, de az anyja akarta.
Munkát keresett, mert az idejébe belefért. Egy kocsmában lett pultos, reggel 6-tól este 9-ig, négyezerért, zsebből zsebbe. Tudta, hogy anyja azért engedi, hogy ezt az ócska munkát csinálja, mert legalább megtanulja, hogy diplomával mennyivel jobbat szerezhet.
Reggeli nyitásra a kemény alkoholisták jöttek, akik azonnal meg akarták inni a reggeli adagot. Vagy a másik típus, akik munkába indulás előtt még gyorsan, mielőtt odaér a busz, fogmosás helyett dobott be egy felest, hogy jól induljon a nap.
Jól érezte magát, mert úgy gondolta: elfogadják, befogadják, olyannak amilyen. Nem tartják furcsának. Tulajdonképpen észre sem veszik. A vendégkörnek ő volt az ember, aki az italt adta. Semmi több! Nem voltak rá kíváncsiak, az üzlet tartozékának tekintették. Életében először nem lógott ki a sorból. Itt mindenkinek volt valami furcsasága, az övét így észre sem vették. Haragudott az anyjára, hogy eddig elzárta ettől. Úgy érezte, hogy most találta meg az élete értelmét! Mert az anyja jobbat akart neki, de ő tudta: neki ez a jó, mert itt észre sem veszik, hogy más.
Aztán szerelmes lett a kocsmai váltótársába. Az érzés eddig elkerülte, mert mindig csak magát sajnálta: hiszen ő olyan furcsa! Nem figyelt senki másra.
De most! Valahogy fel kellett hívnia magára a figyelmet. Hazakísérte, megvárta, meghallgatta, figyelt rá, beszélgettek, filmet néztek, sétáltak. Óvta, védte őt a világtól, úgy ahogyan azt anyjától tanulta.
Aztán elbizonytalanodott: nem is a lányokat szereti. Vagyis még soha nem szeretett senkit. Vagy mégis? Mindig a lányok tetszettek neki? Vagy nem is foglalkozott a szerelemmel? Meg hát mit szólnak ehhez a faluban? Itt még ilyen nem volt. Milyen már?! Mindenki erről fog beszélni...
Vitte a szíve, ő óvja a szerelmet és a szerelmét. Nem kell már vigyázni rá! Felnőtt, tudja mit akar. Nincs már szüksége az anyja védelmére. Hiszen az anyja miatt van minden. Miatta lett más.
Miatta dolgozik egy kocsmában. Az anyja rosszul nevelte, elkényeztette, túlóvta, túlvigyázta, elrontotta: ez lett a hír a faluban. Őt sajnálták, az anyját kitárgyalták. A hibáit, a szerintük önzőségét, mert mindenki jobban tudta, hogy mit kellett volna tennie, hogy a lánya ne legyen ilyen!
Ilyen boldog? Szerelmes, mert először az életében megtalálta a helyét.
Törőcsik Edit
Nyitókép: iStockphoto
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.