Zakopane: Majdnem sikeres menekülés a globalizáció elől

Ti is úgy emlékeztek, hogy gyermekkorunkban mintha többet esett volna a hó? Mintha régen fehérebbek és hidegebbek lettek volna a telek... Vajon ez csak a múltat megszépítő nosztalgia vagy a globális felmelegedés hatása?

Bárhogy is legyen, nekem hiányzik a tél, főleg így karácsony előtt. Ezért a férjemmel úgy döntöttünk, felkerekedünk és megkeressük, hová bújt? De azt az igazit. Nem giccsesre világított karácsonyi vásárokban nyomorgó, út szélére kotort latyakosat. És ha lehet, semmiféleképpen ne szóljon a Jingle Bells végtelenített változata a háttérben.

Így hát ideális választásnak tűnt a lengyelországi Tátrában megbúvó Zakopane. És örömmel jelentem, (többé-kevésbé) megtaláltuk, amit kerestünk!

Forrás: Petrás Lilla saját fényképe

Eleve már az előhozta belőlünk a gyereket, hogy csupa kicsi mézeskalács-házzal van tele a völgy. Jó, nem mézeskalácsból vannak, de teljesen úgy néznek ki ezek a pici, háromszögtetős, gazdagon díszített faházikók. Még a legújabb épületek is magukon viselik a híres "zakopanei" építészet stílusjegyeit. Így hát elég egységesen cuki az egész város arculata.

Forrás: Petrás Lilla saját fényképe

Ezt a zakopanei építészeti stílust kicsit több, mint száz éve mesterségesen "gyúrta össze" egy építész: a helyi gorál népcsoport jellegzetes fakunyhóit fejelte meg egy nagy adag szecesszióval és kényelemmel.

 

Forrás: Petrás Lilla saját fényképe
A hegyi emberek
A gorálok a lengyel "hegyi emberek" - kicsit a az erdélyi székelységhez tudnám hasonlítani mentalitásukat és hagyományaikat. Az igencsak puritán hajlékaikat már csak a környező falvakban csodálhatjuk meg. A hagyomány szerint ezek a házikók egyetlen szög nélkül épültek, és nagy szégyen volt, ha a ház asszonya nem mosta le minden évben a deszkákat, és hagyta befeketedni a nyers fát. A deszkák közti réseket pedig szárított növényből sodort gumókkal tömködték ki.

A környező falvakban még ilyesmi kunyhókkal találkozhatunk, de Zakopaneból már teljesen kiszorították őket a virágmintákkal díszített "mézeskalács- házikók".

 

És hogy mit érdemes Zakopaneban csinálni?

Nagyokat kirándulni, nagyokat csavarogni az erdőben, nagyokat piacozni, nagyokat vodkázni és nagyokat sörözni.

Forrás: Petrás Lilla saját fényképe

De amire a lehető legkevesebb időt érdemes pazarolni, az a főutca. Ezt a saját kárunkon tanultuk meg. Ha valaki városi sétára vágyik, inkább az Óváros fele vegye az irányt, mert a főutca nekünk nagy csalódás volt.

Forrás: Petrás Lilla saját fényképe

Tele volt az itthoni plázákból ismert ruhaboltokkal, gyorséttermekkel és hotelekkel. Mondjuk, legalább a havat nem takarították el. Szóval, ha valaki karácsonyi ajándékvásárlás közben szeretné hallani a hó ropogását a talpa alatt, annak mindenképp ideális.

Ha erre jártok, éppen annyi időt töltsetek el itt, amíg találtok egy helyes kis tradicionális lengyel éttermet, aminek az ablaka a havas utcára néz. Így ebéd közben csodálkozva nézhetitek majd, ahogy a helyi kismamák a nagybevásárlásból hazaigyekezve nem babakocsiban tologatják, hanem szánkón húzogatják porontyaikat.

És ha már eddig eljöttetek, semmiképp se az egyik svédasztalos, önkiszolgáló, turistacsalogató grill étterembe üljetek be!

Helyette érdemes megkóstolni a helyi ínyencségnek számító fehér kolbászt vagy sült juhsajtot ribizli lekvárral és sült hagymával! De ugyanez a sajt pierogiba töltve is isteni.

Forrás: Petrás Lilla saját fényképe
Forrás: Petrás Lilla saját fényképe

Ez olyasmi, mint a ravioli, csak lágyabb a tésztája, és sokkal több benne a töltelék. És jobb helyeken gazdagon nyakon öntik szalonnazsírral. Van belőle még húsos, spenótos, de áfonyás és epres is. Az utóbbi kettőt szerencsére nem öntik le zsírral.

Forrás: Petrás Lilla saját fényképe

Ezt pedig sörrel kell leöblíteni. Itt bizony a sörnek nagyon komoly kultúrája van. Nekem eddig az volt az elképzelésem a sörről, hogy akkor jó, ha hideg, tiszta és keserű. Hát ezt itt rendesen megcáfolták. A forralt sör valami isteni! Harry Potter vajsörét pont ilyennek képzeltem: fahéjas, szegfűszeges és lágyan édeskésen keserű.

Forrás: Petrás Lilla saját fényképe

Ezek után a narancslikőrös "zöld sörön" már meg se lepődtem. Ezt amúgy egy jó kis żurek mellé ittam, ami egy isteni lengyel leves. Nem mondom meg miből készült, mert akkor tuti fintorogni fogtok. De legyetek nyitottak, bízzatok meg bennem, és kóstoljátok meg, ha Lengyelországban jártok! ;)

Forrás: Petrás Lilla saját fényképe

Meg hát ott a vodka is. Abból aztán van mindenféle: körtés, diós, málnás, szilvás, és bölényfüves is. Ez utóbbi a Żubrówka, amit almalével ajánlok. Az én személyes kedvencem a mogyorós vodka - ami olyan, mint a folyékony Nutella. Ha pedig meg akartok melegedni egy kicsit, a meggyeset ajánlom teába töltve.

Mert hát melegre itt szükség lesz. Amúgy szerintem a lengyelek vérében fagyálló folyik, mivel a fiatal lányok lenge kis szövetkabátkákban lófráltak az utcákon - ÉS BE SE GOMBOLTÁK!! Míg én tokától bokáig thermo cuccban is kissé vacogtam.

Csak csönd és hó és kecske

Tanuljatok a mi hibánkból, és a főutca helyett inkább a környező hegycsúcsok felé vegyétek az irányt! A Gubałówkara a piactértől siklóval lehet feljutni, és a tetején hangulatos kávézók (kocsmák), bódék és bárányok várnak majd titeket. És persze szánkózó kisgyerekek - és szánkózó gyermeklelkű felnőttek.

Forrás: Petrás Lilla saját fényképe

A Kasprowy- csúcshoz picit sétálni kell - de én mondom, megéri! Ahogy azt a 70 zlotyt is, amennyibe a felvonó kerül. Iszonyatosan magasra visz, és olyan mélységek és meredek leszakadások mentén fotózkodhatunk, hogy még én is beleszédültem - pedig az osztrák Alpokon szocializálódtam.

Itt igazán úgy éreztem magam, mintha kiszakadtunk volna a lenti világból, és nagyon messze lennék minden gondtól és bajtól, amit a hétköznapokban magammal hurcolok.

Forrás: Petrás Lilla saját fényképe
Forrás: Petrás Lilla saját fényképe

Az már csak hab volt a tortán, hogy az egyik (sí-)ösvény kanyarulatában vadon legelésző hegyi kecskéket pillantottunk meg. (A ködben én először farkasnak néztem őket, és egyből elkezdtem vadul a gázspray-m után kutatni.)

Forrás: Petrás Lilla saját fényképe

Nem tudom, hogy a kedvező széljárásnak vagy a nem túl vérszomjas megjelenésemnek köszönhetően, de nagyon közel engedtek magukhoz. 

Az már csak hab volt a giccs parádé tetején, hogy a felvonóból havon botladozó őzeket is megleshettünk.

Egy ilyen nap méltó befejezéseként még megpróbáltunk összebújva megnézni a Reszkessetek betörőket. De a hegyi levegő megtette a hatását: már akkor az igazak álmát aludtuk, amikor Kevin úgy döntött, harcba száll az otthonáért.

Nyitókép: Istockphoto

    Ezt olvastad már?