Miért irtózunk az exektől?

Sokan azonnal begubóznak és elutasítóvá válnak, ha felmerülnek az exek. De miért? Ha tetszik, ha nem, be kell látni a tényt: minden embernek van múltja. Igen, az aktuális párodnak is. Ő sem egy égből pottyant, fehér szárnyú fénylény, akit a teremtő abban a pillanatban dobott le az égből, amikor megismerkedtetek. Neki is, neked is vannak történeteitek, tanulságaitok, jó és rossz pillanataitok. Emlékek, sérülések és olyan események is, melyeket soha nem akartok elfelejteni.

Ám mégis vannak emberek, akik azt várják el társuktól, hogy amnéziába essenek - legalábbis a saját párkapcsolati múltjukat tekintve. Ez elég visszás dolog, hiszen eszerint:

maga az élet az, amit tagadni, feledni, és örökre törölni kellene.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt kellene észben tartani, hogy az ember, akibe most épp szerelmes vagy, pont attól lett olyan szeretnivaló, izgalmas és csodálatos, amiket a múltban átélt! A tapasztalatai, és az ezekből eredő fejlődés tették őt olyanná, amilyen most.

Forrás: Getty Images/iStockphoto/Volodymyr Ivash

Igen, meg kell próbálnod feldolgozni, hogy párod pozitív tulajdonságainak kialakulásához az exei is hozzájárultak. Hiszen a múltbéli kapcsolatai során szerzett tapasztalatai nagy szerepet játszottak a személyisége kialakulásában. Segítettek neki szintet lépni, fejlődni.

Ez persze a negatív tulajdonságaira is ugyanúgy igaz, de hát tökéletes emberek nincsenek. Szóval egyetlen okod van az exre haragudni: ha ártott párodnak. 

És persze ott a másik oldal. Kedves amnéziára kényszerített párok! Szerintem, akit nem érdekel a múltad, az nem egyenrangú társként kezel, hanem birtokolni akar. Nem akarja tudni honnan jöttél és miken mentél keresztül, csak egyszerűen maga mellett akar tudni a mindennapokban. Egy látszat kapcsolatban, amiben kényelmesen el lehet éldegélni.

Olyan szintig lehet ám fokozni a múlt gyűlöletét, hogy a másik fél már tényleg szorongva gondoljon a régi életére. Akár csak a börtönévekre, melyekre emlékezni is bűn. 

Forrás: Getty Images/iStockphoto/Volodymyr Ivash

Ezt a fajta terrort szerintem főleg a kisebbségi komplexus táplálja.  

Valószínűleg súlyos problémákkal küzd egy olyan ember, aki nem elégszik meg azzal, hogy kisajátítja párja jelenét, de a múltjára is igényt tart. Bár ezzel kapcsolatban felmerül bennem egy másik kérdés is...

A zsaroló vajon ugyanígy bánik-e a maga múltjával is? És ha igen, akkor jól teszi-e vagy sem? Ő miért tagadja meg a saját múltját? Tán fél tőle?

Persze nem azt mondom, hogy folyton a múltról kell beszélni. És az sem túl jó jel, ha az ex napi szinten előkerül a beszélgetések során. De egészséges kereteken belül igenis jó dolog lehet előző kapcsolatainkról beszélni. Egyfelől azért, mert többet tudhatsz meg arról az emberről, akit imádsz. Másrészt azért, mert a közös időszámításotok előtti események ismeretében, választ kaphatsz olyan kérdésekre, melyeket nem értesz a jelenben.

Van például a párodnak valami furcsa, indokolatlan szokása, amit nem tudsz hova tenni? Szinte biztos vagyok benne, hogy ha megismered a történetét, akkor rá fogsz jönni, hogy hol és miért ragadt rá ez a szokás. 

Forrás: Getty Images/Lechatnoir

Végül, de nem utolsó sorban: a bizalom kiépítésének szempontjából sem éppen rossz gyakorlat a múltról folytatott párbeszéd.

Ismernünk kell a másikat, hogy megbízhassunk benne.  

És a megismeréshez hozzátartozik a múlt. A múlthoz pedig az ex.

Akinek fontosabb egy ex nélküli "szűzies" múltról szőtt álomkép, mint az, hogy megtudja, hogy kis is vagy te valójában, az nem is téged akar igazán, hanem csak a felületes, kényelmes kapcsolatot.

Az emlékek megosztása olyan, mint mikor az ágy alól előveszed a gyöngyökkel kirakott kincses ládikát, és a legrégebbi ütött-kopott ékszereidet odaadod a kedvesednek. Törékeny, ósdi darabok, másoknak semmit nem jelentenek, de neked ez a kis doboz jelent mindent. És ha a másik fél ugyanolyan örömmel és tisztelettel veszi át tőled, mint ahogyan te adtad, akkor az emlékeid és az érzéseid a legjobb helyen vannak.

Szóval a lényeg az, hogy inkább beszélgessünk, a tiltás és a titkolózás helyett.

Lovay Fruzsi

Nyitókép: iStockphoto

 

    Ezt olvastad már?