Férfivélemény: én hiszek a házasság intézményében!

Mostanában szinte mindenhonnan azt hallom, hogy a házasság egy baromság. Semmi értelme, csak egy papír, pénzkidobás. Ez körülbelül olyan, mintha azt mondanák, hogy az unikornis nem nagy cucc, csak egy mutáns ló... Hát basszus, nagyon szomorú életed lehet, ha benned így meghaltak a csodák.

Amikor én összejöttem a feleségemmel, már az ismerkedős szakaszban kijelentettem, hogy én házasságpárti vagyok, Ő volt inkább a szkeptikus.

Nem mondhatnám, hogy a jó családi példa lebegett a szemem előtt, amiben a szüleim harminc év házasság után is tisztelik és szeretik egymást. Anyu kétszer volt férjnél, egyikükkel sincs már együtt, és édesapám nem kettőjük közül került ki.

Forrás: Getty Images/Skynesher

Én mégis fontosnak tartom ezt. Nem vagyok vallásos, de van, amiben hiszek. Például, hogy nem kell egy harmadik fél áldása, hogy Isten vagy az emberek előtt szentesítse a fogadalmamat - ez csak bennünk válhat azzá. Mivel templomba sem járok, ezért kikötöttem, hogy csupán képmutatásból nem fogok egyházi szertartás keretein belül esküdni.

Az a baj, hogy sokan csak azt látják, milyenek a mostani házasságok. Mások kudarcai, álságos házasságkötései és válásai alapján ítélik meg az egész intézményt. Ha mindenki mindenben azt nézné, mennyi minden nem sikerül az embereknek, akkor szinte semmibe nem lenne érdemes belefogni, hiszen olyan sokan buktak már el. Akkor minek próbálkozni?..

Egy a sok közül?

Az én szememben azzal, hogy házasságot kötök valakivel, kijelentem, hogy többet jelent, mint előtte az összes többi nő, akihez közöm volt. 

Nem egyszerűen csak a barátnőm, hanem több ennél, nem akarok utána már senki mást.  

Forrás: Getty Images/iStockphoto/Irina_Barcari

Azt akarom, hogy a családom része legyen. És azt, hogy ezt az egész világ tudja meg. Legfőképpen Ő, és ezt ennél jobban nem tudom kifejezni.

Mint amikor nagyon szerelmes az ember és úgy érzi világgá akarja ezt kiabálni, mindenkinek elmondani, eldicsekedni vele, hogy milyen szerencsés. Tulajdonképpen a házasság a szerelemről, szeretetről szól. Vagy kellene, hogy szóljon.

Örökön örökké, kivéve ha...

Én nem hiszek a házassági szerződésben. Mert úgy belemenni az egészbe, hogy beiktatunk egy kiskaput, és előre gondolunk a lehetőségre, hogy mi lesz, ha egyszer utálni fogjuk egymást, és marakodni fogunk az anyagi javakon, tönkreteszi az egészet. Hiteltelenné teszi az elhatározásunk komolyságát.

Én úgy álltam az oltár (jelen esetben anyakönyvvezető) elé, hogy abban a pillanatban 100%-osan hittem, hogy ez örökké is tarthat, amíg a halál el nem választ, és ki tudja, még azon is túl. Mert már ismertem annyira, voltunk együtt jóban-rosszban, bizonyított annyit a kapcsolatunk, hogy ezt így érezhessem. Ez az egésznek a lényege.

Forrás: Getty Images/iStockphoto/Teksomolika

Annyit ér ez a szertartás, amennyire Te ezt legbelül komolyan veszed.

Ahogy annyit ér az adott szavad, amennyire betartod az ígéreteidet, a becsületed annyit, amennyire egyenes tudsz maradni.

És nem arról van szó, hogy odaállunk egy fószer elé és megígérjük, hogy majd kitartunk egymás mellett a legnagyobb szarban is, mert így szokás, vagy, mert a menyasszony a hatodik hónapban van, és így legalább szülés után automatikusan az apja nevét kaphatja a gyerek. Nem. Ennek így tényleg semmi értelme.

Kis karácsony, nagy esküvő...

De emberi szokás, hogy a fontosabb eseményeket megünnepeljük, kiemelünk egy napot a többi ócska szürke vacak közül. Ez az igény emberi mivoltunk része. Én szeretem embernek érezni magam, az összes hasztalan emberi hülyeséggel együtt. Nem pedig gépnek, amiről lepattan minden fölösleges sallang.

Azzal, hogy kettőnkre szánunk egy ilyen napot, aminek megadjuk a módját, amire készülünk, ami miatt izgulunk, tervezgetünk, amire meghívjuk a barátainkat, szeretteinket, hogy megoszthassuk velük is az örömünket, létrehozzunk egy ünnepet, amikor azt ünnepeljük, hogy mi egy család lettünk.

Forrás: Getty Images/iStockphoto/Oleg Baliuk

Ami persze nem akkor, egy pillanat alatt történik meg. De mégis szeretnénk emlékezetessé tenni, mert fontos, és így lesz az évben egy nap, ami csak a miénk. Ezek mind, kézzel nem megfogható, szentimentális dolgok. Amiknek funkcionálisan talán nincs is semmi jelentőségük. Viszont számomra ezek a fontosak az életben, amikor lehet hinni abban, hogy több van a létezésben, mint leélni az egyik napot a másik után, enni, aludni, szaporodni.

Léteznek magasztosabb dolgok, bennünk is több van, mint hús, vér és csontok, a szerelem nem csak biológiai és kémiai folyamatok összjátéka. És ha mégse így lenne, csak ámítom magam, és az egész csak illékony lidércfény, akkor is vállalom, hogy hiszek benne.

Mert ettől vagyok boldog, nem akarok folyton kételkedni, aggódni, nem akarom mindig kilesni a bűvész titkait és megtudni, hogy mitől működik a varázslat.

Forrás: Szabó Gábor
Még több cikk Petitől!

Ha idáig eljutottál, már biztos rajongsz Peti stílusáért, és nem bírod visszafogni magad, hogy ne olvass tőle még többet. Megértjük, és segítünk is neked. Az írói oldalán rengeteg írása vár rád.

Nyitókép: iStockphoto

    Ezt olvastad már?