Mindenki tisztában van vele, hogy egy kapcsolatban szükség van elfogadásra - meg úgy általában az élet minden területén jól jön egy kis rugalmasság. De még a legtökéletesebbnek látszó helyzetekben is akadnak olyan dolgok, amik szúrják a szemünket. De kivel van a baj? Ki alkalmazkodjon?
Ő fogadja el, hogy én nehezen viselem az egyik szokását, vagy én fogadjam el, hogy ő nehezen viselné, ha máshogy kellene csinálnia a dolgokat? Az elfogadás kétirányú utca, bizony!
Éppen ezért nehéz meghúzni azt a bizonyos határt. Én mégis megpróbáltam szabályt vinni a dologba.
Ha a pasid széthagyja a zokniját az lehet ugyanolyan megbocsáthatatlan bűn, mintha néha tettlegességgel ad nyomtékot az érveinek? Meg fogsz lepődni, mert szerintem igen!
A pofon természetesen minden határon túlmegy, hiszen az elég direkt módon van hatással az életminőségedre. Az elhajigált zokni pedig ehhez képest enyhe kis bosszúságnak tűnik. Na, de lehet nagyon is direkt módon bántó és sértő egy elhagyott zokni, ha már ezerszer elkönyörögted, hogy legalább akkor ne dobja el, amikor 3 perce hagytad abba a lakás rendberakását, és szeretnéd egy fél napig élvezni a tisztaságot, amiért megdolgoztál. Aztán tegyük hozzá, hogy te a lelkedet is kiteszed, hogy örömet okozz neki. Mindenben, de mindenben alkalmazkodsz hozzá, ő azonban a kisujját se mozdítja érted. Te ezt is elfogadod, mert fáradt, stresszes, túlterhelt szegény. Megértő vagy. És ezért cserébe egyetlen dolgot kérsz: hogy 3 percnél tovább élvezhesd a rendet a lakásban. És ezt se kapod meg.
Ugye, hogy nagyonis lehet megalázó egy eldobott zokni? Igencsak direkt módon sérti az emberi méltóságodat. Na és itt a lényeg.
Egy személy mindaddig elviselhető, amíg negatív tulajdonságai csak közvetett hatást gyakorolnak rád.
Tehát, ha a rózsáról tudod, hogy szúr - akkor óvatosan nyúlsz hozzá, és máris nem jelent problémát az a pár tüske. Kis kellemetlenség, de megoldod. Viszont ha egy pszichopata sorozatgyilkos szíven szúr a rózsa tövises végével, akkor nem legyintesz, hogy oh, hát csak egy kis tüske!
Viszont ez fordítva is igaz. Ha az összes barátnőd és anyukád is azzal jön, hogy párod egyik tulajdonsága vagy szokása minden határon túl van és felháborító - de téged amúgy pont nem zavar, és simán felül tudsz rajta emelkedni, akkor semmiképp se hagyd magad rábeszélni egy szakításra.
Érted? A hangsúly a magánszférádon van. Elemezd a problémát! Befolyásol téged? Arra késztet, hogy változtass magadon? Vagy csak egyszerűen annyit kell elviselned, hogy te vegetáriánus vagy, a partnered meg egy igazi húsevő? Persze megint más a helyzet, ha te már a hús jelenlétét se tudod elviselni, ő pedig nincs tekintettel rád.
Csak azt kell megfigyelned, hogy mennyire komoly hatással van rád a probléma. Ne legyél hisztis mimóza, és ne akadj ki azon, ha párod egy nanoszekudummal lassabban veszi a levegőt, mint te. Viszont ne viseld el a széthagyott zoknit, ha neked az annyira nagy szívfájdalmad, mert hidd el, mind másak vagyunk, különböző határokkal. Viszont ha nálad a böfögés meg pont belefér, hát hajrá! Rendezzetek házi versenyt!
A legfontosabb! Felejtsd el a barátnőid, felejtsd el anyád vagy a pszichoterapeutád. Magadban dönts. Ne azért szenvedj tovább, mert elsírod a bajt a csajoknak, akik azt mondják nincs igazad, ők ezt simán elviselnék, te meg inkább tovább tűrsz. Vagy pont azért szakítasz, mert szerintük ez már túlmegy minden határon, pedig neked épp beleférne ennyi hiba a másik viselkedésében.
Magad miatt dönts. Hiszen a te boldogságod a tét.
Nyitókép: iStockphoto
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.