Új hagyományok: betlehemezés helyett plazma TV cipelő verseny

Miközben az ünnep előtt néhány nappal nagyon is tudna hatni a lelkemre a sok karácsonyi dal, - mivel október közepe óta hallgathatom őket, inkább sodornak egy szarvasbőgés közben csődöt mondó szarvas érzelmi szintjére, mint abba a magasztos állapotba, ami a céljuk volna.

Ehelyett azt tapasztalom, hogy egyfajta indulóként működnek, alig csendülnek fel a bevásárlóközpontokban az első taktusok, a vásárlóseregek fosztogató hordaként indulnak csatába. Küldetésük: megszerezni azt, amiről a reklámokból úgy értesültek, hogy kurva nagy szükségük van rá. Valahol itt azért elveszik a Betlehemben történtekre való igény - a kis Jézus a jászolban nagyon magasról le van ejtve, minden rusztikus bájával együtt.

Helyette a plazma TV cipelő verseny decemberi, mindent eldöntő fordulója zajlik, ahol az az igazi férfi, akinek még ad hitelt áruvásárlásra a bank, és a saját testsúlyának többszörösét el tudja hordani műszaki cikkek formájában.

Tényleg kétélű kard ez a várakozás.

Ugyanakkor.

Sok helyen nincs ünnepi hangulat, van helyette családi erőszak, feldőlt fa és töménytelen mennyiségű tömény. És ez még csak nem is pénz kérdése, és nem is a társadalmi igazságtalanságra vezethető vissza. Ehhez elég, ha az intelligencia hiányzik vagy a szeretet. A valódi szeretet...

Sőt, még okoskodni sem akarok, hogy ne menjünk, ne vegyünk, ne adjunk. Én csak annyit szeretnék sugallni mindenkinek, hogy emberek vagyunk. Karácsonykor öltöztessük a lelkünk is ünnepi ruhába és viselkedjünk úgy, hogy megmaradjon az ünnep méltósága - és a miénk is...

Legyünk emberek a szó legnemesebb értelmében. Erről nem szabad lemondanunk, senki kedvéért, és akkor ünnep marad az ünnep, bármilyen szegényes asztal mellett is ér minket december huszonnegyedike...

Nyitókép: iStockphoto