December 24. - csak egy dátum a naptárban, pont olyan, mint a többi. Legalábbis ezzel nyugtatom magam, miközben hazafelé ballagok a koromsötét utcán. Otthon sem barátságosabb a helyzet, de a karácsonyi fényeknek és néhány gyertyának köszönhetően egyből meghitt hangulat lesz úrrá a lakáson.
Ma vettem egy üveg bort, hiszen van mit ünnepelni. Végeztem az új projekttel és most egy kicsit kifújhatom magam. Egy pohár a legjobb Pinot Noirból, a kedvenc meleg takaróm és persze Sinatra, nélküle nem teljes az este.
Néhány hete a nagyiéknál kutattam a poros padláson, és megtaláltam a régi gramofont.
Mellette Bing Crosby, Elvis Presley és Frank Sinatra lemezei. Azok a lemezek, amelyekre készült a bejgli, a hókifli és a mézeskalács, amelyek nélkül nem volt igazi a karácsony.
Aztán valahogy felkerültek a padlásra, és már senkinek nem jutott eszébe lehozni őket. Velük együtt eltűntek a hatalmas nevetések, a véget nem érő párnacsaták, a felhőtlen gyermekkor.
Azt mondtad, sosem engedsz el.
Hogy jobb így mindkettőnknek.
Néha még összefutunk az utcán, jókat nevetünk. Mesélsz - én hallgatlak , aztán én mesélek - te is hallgatsz. Majd mindketten megyünk tovább.
Sokszor felteszem magamnak a kérdést, mi lett volna, ha akkor nem megyek ki azon az ajtón. Ha azon az estén félre tudjuk tenni a büszkeségünket, és nem úgy viselkedünk, mint két durcás kisgyerek. Akkor talán most is együtt kortyoljuk a Pinot Noirt a kanapén. Én hozzád bújnék és hajnalig hallgatnánk Sinatrát azokon a régi lemezeken.
Nyitókép: iStockphoto
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
