A régi lemezek - A karácsony, amit már nem veled töltök…

Ma vettem egy üveg bort, hiszen van mit ünnepelni. Végeztem az új projekttel és most egy kicsit kifújhatom magam. Egy pohár a legjobb Pinot Noirból, a kedvenc meleg takaróm és persze Sinatra, nélküle nem teljes az este.

Néhány hete a nagyiéknál kutattam a poros padláson, és megtaláltam a régi gramofont.

Aztán valahogy felkerültek a padlásra, és már senkinek nem jutott eszébe lehozni őket. Velük együtt eltűntek a hatalmas nevetések, a véget nem érő párnacsaták, a felhőtlen gyermekkor.

Sokszor felteszem magamnak a kérdést, mi lett volna, ha akkor nem megyek ki azon az ajtón. Ha azon az estén félre tudjuk tenni a büszkeségünket, és nem úgy viselkedünk, mint két durcás kisgyerek. Akkor talán most is együtt kortyoljuk a Pinot Noirt a kanapén. Én hozzád bújnék és hajnalig hallgatnánk Sinatrát azokon a régi lemezeken.

Nyitókép: iStockphoto