Bárhogy is legyen, nekem hiányzik a tél, főleg így karácsony előtt. Ezért a férjemmel úgy döntöttünk, felkerekedünk és megkeressük, hová bújt? De azt az igazit. Nem giccsesre világított karácsonyi vásárokban nyomorgó, út szélére kotort latyakosat. És ha lehet, semmiféleképpen ne szóljon a Jingle Bells végtelenített változata a háttérben.
Így hát ideális választásnak tűnt a lengyelországi Tátrában megbúvó Zakopane. És örömmel jelentem, (többé-kevésbé) megtaláltuk, amit kerestünk!
Eleve már az előhozta belőlünk a gyereket, hogy csupa kicsi mézeskalács-házzal van tele a völgy. Jó, nem mézeskalácsból vannak, de teljesen úgy néznek ki ezek a pici, háromszögtetős, gazdagon díszített faházikók. Még a legújabb épületek is magukon viselik a híres "zakopanei" építészet stílusjegyeit. Így hát elég egységesen cuki az egész város arculata.
Ezt a zakopanei építészeti stílust kicsit több, mint száz éve mesterségesen "gyúrta össze" egy építész: a helyi gorál népcsoport jellegzetes fakunyhóit fejelte meg egy nagy adag szecesszióval és kényelemmel.
A környező falvakban még ilyesmi kunyhókkal találkozhatunk, de Zakopaneból már teljesen kiszorították őket a virágmintákkal díszített "mézeskalács- házikók".
És hogy mit érdemes Zakopaneban csinálni?
Nagyokat kirándulni, nagyokat csavarogni az erdőben, nagyokat piacozni, nagyokat vodkázni és nagyokat sörözni.
De amire a lehető legkevesebb időt érdemes pazarolni, az a főutca. Ezt a saját kárunkon tanultuk meg. Ha valaki városi sétára vágyik, inkább az Óváros fele vegye az irányt, mert a főutca nekünk nagy csalódás volt.
Tele volt az itthoni plázákból ismert ruhaboltokkal, gyorséttermekkel és hotelekkel. Mondjuk, legalább a havat nem takarították el. Szóval, ha valaki karácsonyi ajándékvásárlás közben szeretné hallani a hó ropogását a talpa alatt, annak mindenképp ideális.
Ha erre jártok, éppen annyi időt töltsetek el itt, amíg találtok egy helyes kis tradicionális lengyel éttermet, aminek az ablaka a havas utcára néz. Így ebéd közben csodálkozva nézhetitek majd, ahogy a helyi kismamák a nagybevásárlásból hazaigyekezve nem babakocsiban tologatják, hanem szánkón húzogatják porontyaikat.
És ha már eddig eljöttetek, semmiképp se az egyik svédasztalos, önkiszolgáló, turistacsalogató grill étterembe üljetek be!
Helyette érdemes megkóstolni a helyi ínyencségnek számító fehér kolbászt vagy sült juhsajtot ribizli lekvárral és sült hagymával! De ugyanez a sajt pierogiba töltve is isteni.
Ez olyasmi, mint a ravioli, csak lágyabb a tésztája, és sokkal több benne a töltelék. És jobb helyeken gazdagon nyakon öntik szalonnazsírral. Van belőle még húsos, spenótos, de áfonyás és epres is. Az utóbbi kettőt szerencsére nem öntik le zsírral.
Ezt pedig sörrel kell leöblíteni. Itt bizony a sörnek nagyon komoly kultúrája van. Nekem eddig az volt az elképzelésem a sörről, hogy akkor jó, ha hideg, tiszta és keserű. Hát ezt itt rendesen megcáfolták. A forralt sör valami isteni! Harry Potter vajsörét pont ilyennek képzeltem: fahéjas, szegfűszeges és lágyan édeskésen keserű.
De legyetek nyitottak, bízzatok meg bennem, és kóstoljátok meg, ha Lengyelországban jártok! ;)
Meg hát ott a vodka is. Abból aztán van mindenféle: körtés, diós, málnás, szilvás, és bölényfüves is. Ez utóbbi a Żubrówka, amit almalével ajánlok. Az én személyes kedvencem a mogyorós vodka - ami olyan, mint a folyékony Nutella. Ha pedig meg akartok melegedni egy kicsit, a meggyeset ajánlom teába töltve.
Mert hát melegre itt szükség lesz. Amúgy szerintem a lengyelek vérében fagyálló folyik, mivel a fiatal lányok lenge kis szövetkabátkákban lófráltak az utcákon - ÉS BE SE GOMBOLTÁK!! Míg én tokától bokáig thermo cuccban is kissé vacogtam.
Tanuljatok a mi hibánkból, és a főutca helyett inkább a környező hegycsúcsok felé vegyétek az irányt! A Gubałówkara a piactértől siklóval lehet feljutni, és a tetején hangulatos kávézók (kocsmák), bódék és bárányok várnak majd titeket. És persze szánkózó kisgyerekek - és szánkózó gyermeklelkű felnőttek.
A Kasprowy- csúcshoz picit sétálni kell - de én mondom, megéri! Ahogy azt a 70 zlotyt is, amennyibe a felvonó kerül. Iszonyatosan magasra visz, és olyan mélységek és meredek leszakadások mentén fotózkodhatunk, hogy még én is beleszédültem - pedig az osztrák Alpokon szocializálódtam.
Itt igazán úgy éreztem magam, mintha kiszakadtunk volna a lenti világból, és nagyon messze lennék minden gondtól és bajtól, amit a hétköznapokban magammal hurcolok.
Az már csak hab volt a tortán, hogy az egyik (sí-)ösvény kanyarulatában vadon legelésző hegyi kecskéket pillantottunk meg. (A ködben én először farkasnak néztem őket, és egyből elkezdtem vadul a gázspray-m után kutatni.)
Nem tudom, hogy a kedvező széljárásnak vagy a nem túl vérszomjas megjelenésemnek köszönhetően, de nagyon közel engedtek magukhoz.
Az már csak hab volt a giccs parádé tetején, hogy a felvonóból havon botladozó őzeket is megleshettünk.
Egy ilyen nap méltó befejezéseként még megpróbáltunk összebújva megnézni a Reszkessetek betörőket. De a hegyi levegő megtette a hatását: már akkor az igazak álmát aludtuk, amikor Kevin úgy döntött, harcba száll az otthonáért.
Nyitókép: Istockphoto
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.