Mindig rácsodálkozom, milyen apróságokon képes az utca embere kiakadni: sír a gyerek, befoglalta a helyed a buszon az az amúgy sem szimpatikus tag, nem tud arrébb menni ez a kövér alak a mozgólépcsőn, és így tovább. Aztán jobban meggondolva, nem is ezeken akadtál ki - ez már csak az utolsó csepp volt egy végtelen útvesztőben, ahol minden sarkon lehet valamin idegeskedni.
Két dolgot tehetsz ilyenkor:
Lássuk be, az utóbbit sokkal egyszerűbb kivitelezni. De így se egyszerű. Ám kellő gyakorlással sikerülhet. Sőt, megsúgyom: amúgy sincs más választásod, ha nem egy szanatóriumban akarod végezni.
Egy okos ember egyszer nagyon jól felvázolta a dolgot: ha van problémád, és meg tudod oldani, nincs miért aggódnod. Ha van problémád, és nem tudod megoldani, akkor sincs miért aggódnod. Ez ennyire egyszerű.
Persze lehet jóga órákat venni vagy meditációs gyakorlatokat végezni, ehhez azonban kell egy bizonyos beállítottság, egyfajta ráhangolódás, ami szerintem sokunkban nincs meg. De szerencsére van más lehetőség is a tarsolyban!
Rendszerint túlhajszoljuk magunkat, mert hát ugye dolgozni kell. Meg találkozni a barátokkal. Meg sörözni. Hopp egy kis dugó, hopp egy kis plusz feladat - és akkor még azokról szó se esett, akiknek van párkapcsolata, gyerekei, vagy esetleg plusz egy tanfolyamot is végez még munka mellett.
Biztos vagy benne, hogy ennyi mindent MUSZÁJ csinálod, vagy csak nem tudsz nemet mondani?
Oké, tegyük fel, hogy nem tudod csökkenteni a rád háruló feladatok és elintéznivalók számát. Akkor viszont több energiára lesz szükséged! Tankolj fel belőle. Erre jó az ÉNidő!
Ha nincs magadra egy szabad félórád este a fürdőkádban, egy jó pohár borral vagy könyvvel, ne csodálkozz, ha az idegeid felmondják a szolgálatot!
Oszd be úgy az időd, hogy mindig legyen egy kis tartalék arra, hogy csak magaddal foglalkozz! Ráadásul azért is érdemes szellősebben beosztani az időnket, mert mindig jöhet valami plusz program vagy munka, ami miatt egyébként idegeskedhetünk.
A legrosszabb, amit tehetsz, az a halogatás. Nincs is annál idegtépőbb, mint mikor 72 órát kell besűríteni 24-be! Szerencsére kellő tudatossággal és egy határidőnaplóval erről is le lehet szokni. Sokan túlbecsülik a saját teherbíróképességüket: heti 60 munkaóra nekem meg sem kottyan, amúgy is kell a pénz! Csak nehogy aztán gyógyszerre kelljen költeni...
Persze ez az egyik legnagyobb közhely, ha stresszkezelésről van szó. De a közhelyek általában kitaposott igazságok is egyben! Magyarországon különösen népszerű "a pohár félig üres" felfogás - de szerintem nem érdemes így élni.
Az a pohár igenis félig tele van. Aki nem hiszi, vegyen retúrjegyet Etiópiába, és nézzen körül ott. Egészen más fogalmai lesznek az üres poharakról...
Lustább olvasóknak (jelen!) ez különösen szívfájdító, de mozogni nem csak azoknak kéne, akik le akarnak fogyni, hanem mindenkinek. A testet már csak azért is érdemes lefárasztani, mert az agy legalább ilyenkor kikapcsol. Fáradtan, "ágybazuhanás" közben, endorfin túladagolással az agyadban pedig biztosan nem fogsz kattogni.
Nekem eddig a zuhany alatti éneklés jött be (bár ezzel valószínűleg inkább csak átpasszoltam a stresszt a szomszédoknak), de van, aki a boxzsákra esküszik - az ex, vagy a főnök fotóját rácelluxozva. Egyesek szerint pedig a naplóírás is jó módszer. Persze egy jó kamillatea vagy masszázs is sokat segíthet.
Sajnos ez már nehezebb ügy, de nem reménytelen. Kis szüneteket bármelyik munkahelyen lehet tartani, ne vond meg ezt magadtól!
Ha pedig a főnöknek tegnap elromlott a telefonja, és rajtad vezeti le a dühét, amint elment, alkalmazz légzéstechnikákat. Számtalan ilyen található az internet útvesztőjében. És ne félj attól, hogy "ciki" lesz.
Ha jóban vagy a kollegáiddal, nyugodtan öleld meg őket, ez csodákra képes (még ha először furcsán is néznek emiatt)!
Persze a stresszt teljesen kiiktatni nem lehet, de feleslegesen foglalkozni sem kell vele.
Az élet tele van szép és jó dolgokkal. Úgy látom, a legtöbben ott rontják el, hogy csak a rosszra koncentrálnak, és felnagyítják a negatív ingereket.
Én mindig megkérdezem magamtól: számítani fog ez egy év múlva? Ha a válasz nem - és általában az -, valahogy mindig felszabadultabban érzem magam.
Nyitókép: iStockphoto
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.