Miért irtózunk az exektől?

Ám mégis vannak emberek, akik azt várják el társuktól, hogy amnéziába essenek - legalábbis a saját párkapcsolati múltjukat tekintve. Ez elég visszás dolog, hiszen eszerint:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt kellene észben tartani, hogy az ember, akibe most épp szerelmes vagy, pont attól lett olyan szeretnivaló, izgalmas és csodálatos, amiket a múltban átélt! A tapasztalatai, és az ezekből eredő fejlődés tették őt olyanná, amilyen most.

Ez persze a negatív tulajdonságaira is ugyanúgy igaz, de hát tökéletes emberek nincsenek. Szóval egyetlen okod van az exre haragudni: ha ártott párodnak.

És persze ott a másik oldal. Kedves amnéziára kényszerített párok! Szerintem, akit nem érdekel a múltad, az nem egyenrangú társként kezel, hanem birtokolni akar. Nem akarja tudni honnan jöttél és miken mentél keresztül, csak egyszerűen maga mellett akar tudni a mindennapokban. Egy látszat kapcsolatban, amiben kényelmesen el lehet éldegélni.

Olyan szintig lehet ám fokozni a múlt gyűlöletét, hogy a másik fél már tényleg szorongva gondoljon a régi életére. Akár csak a börtönévekre, melyekre emlékezni is bűn.

Valószínűleg súlyos problémákkal küzd egy olyan ember, aki nem elégszik meg azzal, hogy kisajátítja párja jelenét, de a múltjára is igényt tart. Bár ezzel kapcsolatban felmerül bennem egy másik kérdés is...

Persze nem azt mondom, hogy folyton a múltról kell beszélni. És az sem túl jó jel, ha az ex napi szinten előkerül a beszélgetések során. De egészséges kereteken belül igenis jó dolog lehet előző kapcsolatainkról beszélni. Egyfelől azért, mert többet tudhatsz meg arról az emberről, akit imádsz. Másrészt azért, mert a közös időszámításotok előtti események ismeretében, választ kaphatsz olyan kérdésekre, melyeket nem értesz a jelenben.

Végül, de nem utolsó sorban: a bizalom kiépítésének szempontjából sem éppen rossz gyakorlat a múltról folytatott párbeszéd.

És a megismeréshez hozzátartozik a múlt. A múlthoz pedig az ex.

Az emlékek megosztása olyan, mint mikor az ágy alól előveszed a gyöngyökkel kirakott kincses ládikát, és a legrégebbi ütött-kopott ékszereidet odaadod a kedvesednek. Törékeny, ósdi darabok, másoknak semmit nem jelentenek, de neked ez a kis doboz jelent mindent. És ha a másik fél ugyanolyan örömmel és tisztelettel veszi át tőled, mint ahogyan te adtad, akkor az emlékeid és az érzéseid a legjobb helyen vannak.

Szóval a lényeg az, hogy inkább beszélgessünk, a tiltás és a titkolózás helyett.

Lovay Fruzsi

Nyitókép: iStockphoto