Megmondom a frankót, nekem nagyon hézagos a bulvárműveltségem, lévén nincs tévém, női magazint életemben nem vettem(!) és a neten is kerülöm a celebes oldalakat, úgyhogy mikor kiderült, kik lesznek a SHE.HU rendezvényén, utána kellett néznem a résztvevőknek.
Ahogy Andi megérkezett, legelőször az tűnt fel, hogy ez a nőci bitang jól néz ki, és biztos most jött a fodrásztól, mert ilyen sérót nem lehet ébredés után rittyenteni - a színéről nem is beszélve!
Meg hát, a mosoly, a kisugárzás...azon filóztam, mitől van ennyire rendben ez a maca.
Beszélgetni kezdtünk ötösben - ugyanis ez egy ilyen kerekasztalos cucc volt -, és mindig, mikor Andira került a sor, csak lestem, mennyire könnyedén, erőlködés nélkül fogalmaz és hogy alapvetően - fáj ezt mondani, mert irigy vagyok- rendben van kívül és belül.
Pár nappal később felhívtam telefonon, hogy válaszoljon nekem néhány kérdésre - cikket kell írni - és készségesen állt rendelkezésemre, pedig épp egy barkácsáruházból jött kifelé, ugyanis a férjével imádnak építekezni.
Alapvetően az birizgálta a fantáziámat, hogy mitől ilyen gusztustalanul és irritálóan boldog. Mi a titok, hol a kulcs, neki miért megy, nekem meg miért nem?
Andi elmondta - ami triviálisan hangzik, de valójában kevesen vannak vele igazán tiszában -, hogy a sikeres párkapcsolat egyik alappillére a közös értékrend, az egymás bíztatása, dícsérgetése és az, hogy hagyjuk a párunkat szabadon lélegezni. Ők nem alkalmazkodnak, hanem ki-ki, mint önmaga van jelen a kapcsolatban.
Andi nem klasszikus nő, nem kombinál, nem tart haragot, nem agyal, hanem ha történik valami, akkor azt mondja, oké, ez van, és megoldja a szitut - döbbenetes!
A másik dolog, amit mondott pedig az empátia fontossága volt. Nagyon örültem, hogy ez szóba került, hiszen szerintem ez az, amit sajnos nagyon sokan kifelejtenek az érzelmi-repertoájukból.
Az empátia számomra azt jelenti, mikor kicsit kilépek önmagamból a másik felé, és az ő szemüvegével nézem a világot. Ez baromi nehéz, de hasznos!
Az a durva, hogy Andiék olyan magas szinten művelik ezt a harmónia dolgot, hogy nem csak délután 5-től lefekvésig és hétvégén "viselik el" egymást, hanem 0-24 együtt vannak, hiszen együtt is dolgoznak. Együtt táncolnak és tanítanak a Keleti Andrea Tánciskolában, ahol emberekkel foglalkoznak - és tudjuk, az ilyen melónak mindig pszichodráma, vagy párterápia a vége. Vagyis egy idő után a tanárok előtt megnyílnak a kuncsaftok és elmesélik, vagy eltáncolják a problémáikat.
A férjem elég jól kezeli ezeket a szituációkat: ő is empatikus és érzékeny csápjaival figyeli a párokat és ha kell, pikk-pakk rendet csinál köztük.
A másik fontos dolog a megbocsátás hangsúlyozzaa. Én meg komolyan mondom, haragszom erre a nőre, hogy elmondása szerint - mint egy rendes asszony - valóban képes mindent megbocsátani. Hát azt hogy?
Azt mondja Andi, roppant egyszerű, nem cipeli a sérelmeket, nem görgeti tovább, hanem megoldja, azaz privát értelmezésem szerint: talál nekik egy olyan fiókot, ahonnan nem másznak ki, vagy a klasszikus megbocsátás értelmében egész egyszerűen elfelejti ezeket a tüskéket.
És hát, gyerekek is vannak a képben, a kamasz lány és a kiskamasz fiú, akiknek Andi első sorban illemszabályokat szeretne megtanítani és normális értékrendet - ami asszem jó irányvonal.
Vicces volt a kerekasztal beszélgetésnél, mikor azt mondta, hogy egy nap a fia nem nyitotta ki a kocsiajtót egy hölgynek, és Andi a homlokára csapott, hogy bakker, hát én ezt nem tanítottam meg neki!
Andi anyaként is megtalálta az arany középutat.
Szerintem a gyermek életének első pár éve valóban róla szól. Ő beszél, az ő igényeihez igazodik mindenki. De később ez átalakul, nem lehet mindig a gyerek a középpontban! Nem csacsoghat mindig ő, nem rohanhat mindig ő elsőként át az ajtón, hanem figyelembe kell venni a környezetet is
- én pedig nagyon örültem, hogy ezt mondta, mert rengeteg ember abban a hitben él felnőtt fejjel is, hogy az ő seggéből jön a napfény és neki mindent lehet.
A boldogsághoz kell némi mozgás is, mert örömmel tölti el a testet - mondjuk én ezt csak hallottam, személyes tapasztalatom nincs, mivel szénhidrát alapú antisportoló, anyutestű élőlény vagyok. De Andi szájából elég hitelesen hangzik, hogy:
A tánc kihozza a nőiességet és szenvedés nélkül éget kalóriákat, nem kell súlyokat emelni, vagy a futópadon számolni a perceket, mert a tánc nevetős, felszabadítós és jó.
Komolyan mondom ennek a nőnek én még ezt is elhiszem. Mikor letettük a telefont azon agyaltam, lehet, elmegyek táncterápiára. Vagy zumbázni. Vagy akármi! Lomha medve mozgásommal biztos nem érezném magam Bijonszénak az első alkalom után, de ki tudja! Nem kell, hogy vezessenek, én sem akarok vezetni senkit. Csak meg kéne próbálnom a lehetetlent: agyalás nélkül jól éreznem magam.
Köszi Andi, fasza csaj vagy!
A fodrászod számát azért lehet hogy majd elkérem... :)
Nyitókép: Szabó Gábor/Origo
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.