5 dolog, amit a házasságom első évében megtanultam

A földön hasalva lánykérérés valóban nem túl szokványos módja az eljegyzésnek. Utólag azonban kiderült mi késztette őt erre: előző nap olvasott egy cikket a témában, és félreértette a „lábai elé borulni" kifejezést, ami ugye a szó legszorosabb értelmében azt jelentené, hogy hasra fekszik a célszemély előtt. Egy szó mint száz, meglepődve, de végül „igen"-t mondtam neki.

Ekkor már három éve éltünk együtt, joggal feltételeztem hát, hogy nem érhetnek meglepetések pusztán attól, hogy összeházasodunk. Hiszen eddig is csodálatos harmónia jellemezte a kapcsolatot, ugyan mi változna meg? Hiszen még a nevemet is megtartom. Túl a második év felén, úgy vélem teljesen igaza volt Eszternek - bölcs, nálam idősebb barátnőmnek - amikor azt mondta:

1. Isten hozott a családban!

Mint minden közösségnek, a családnak is megvan a maga dinamikája. A házassággal egészen más státuszba kerül az ember, mind a saját, mind a másik fél családjában. Hiszen így ketten, egy új egységet alkotunk a nagycsaládon belül. Miközben őrizni tanuljuk a saját kis univerzumunk határait, sokszor kerülünk konfliktusba a tágabb közeggel. Ez az összecsiszolódás rengeteg türelmet követel meg mindenkitől!

Ezek mostantól kezdve, az én ügyeim is. Bizony fel kellett nőnöm ehhez a feladathoz.

2. „Holtomiglan" avagy az újfajta relativitás az életedben

Amikor összeköltöztünk az nagy lépés volt. Előremutató, jövőt sejtető lépés. Az is igaz, hogy a házasság előtt is szóba került a gyerek, és egyéb jövőbeni elképzelések, de ott lebegtek valahol, a „majd egyszer" misztikus ködében. Ahogy kimondtam az „igen"-t, megértettem, hogy mostantól nincs mese: ez az én életem, ami egyszer véget ér.

Sokat segített, hogy tudtunk róla beszélgetni a Férjemmel, szigorúan humorral persze!

3. „Egy mindenkiért, mindenki egyért!"

Igen. Sokszor említem a felelősséget. Úgy vélem nem csak a házasságban, hanem minden más emberi kapcsolatunkban is felelősek vagyunk, elsősorban persze a saját érzéseinkért és szükségleteinkért, ugyanakkor a kapcsolatért is.

Ha új dologba kezdesz, ha munkát szeretnél váltani, ha nyersz egy külföldi ösztöndíjat, ezek mind hatással lesznek a párod életére is. Ez persze nem a házasság függvénye, mégis sokat árnyalódik a kép, a nagy döntés után.

Ez számomra ijesztő, de nagyszerű is egyben.

4. Hagyományok – úttörők

Azzal, hogy a családon belül egy új családdá lettünk, lehetőségünk nyílt megteremteni a saját mikroközösségünk új szabályait. Vannak szokások, melyeket megőrztünk és vannak, amiket újakra cseréltünk. Míg a korábbi nagyünnepeken ki-ki csatlakozott „eredeti" családjához, az esküvő után tudatosan elkezdtük kialakítani a magunk ünnepi hóbortjait.

Izgalmas volt felfedezni magam ebben az új szerepben, a kicsit fakó szokások pedig egészen felfrissültek és új értelmet nyertek számomra. Ez egy igazán felemelő tapasztalat!

5. A „két kör" elméletről

Tudvalevő, hogy ha rajzolsz egy kört, majd rárajzolsz egy másikat, akkor mindenképp csak egy kört látsz. Tehát az egyik eltűnik... Elég elcsépelt példa, de tény, hogy igaz. Az életünk során számos változáson megyünk keresztül, egy valami azonban nem változik, a személy, akivel mindez megtörténik, vagyis mi magunk.

Ezek mind iszonyúan kellenek a „Boldogan éltek, amíg meg nem haltakhoz".

Nekünk így sikerül. Nektek, hogy megy?

Nyitókép: iStockphoto