A hegek elmúlnak, a mosoly marad

De nekünk szerencséseknek, minden egyes nap megadatik egy újabb reggel. Újrakezdheted, amit mondjuk tegnap elbasztál. Vagy az egész életedet. Kreálhatsz egy új világot magadnak. Mondjuk egy mosollyal. Néha ilyen kis apróságokkal kezdődnek a nagy változások!

Már csak azért is érdemes az életünket minden nap egy mosollyal újrakezdeni, mert ez nem olyan nagy dolog!

Persze azon se könnyű túllépni, hogy "már miért mosolyognék magamban, mint egy idióta?"

Be kellett vonulnom a kórházba, hogy megműtsenek. Nem létezett más alternatíva, mennem kellett és kész. Szándékosan nem olvastam utána annak, ami rám várt, viszont a legjobbra voltam felkészülve. Kis naiva... Aztán rezzenéstelen arccal viseltem a fájdalmat és a látogatókat. Mert fájt az elválás, az átalakulás, a lelkem.

Viszont mindig minden rosszban van valami nagyon jó is: például a hatvannyolc éves szobatársammal, alkalomadtán elmosolyodtunk egymás nyomorán.

Aztán, amikor otthon először cseréltük át a kötést megláttam a sebhelyet a tükörben, és egyáltalán nem sírtam. Sőt. Elmosolyodtam és valami ekkor megváltozott: megszerettem azt a sebhelyet! Onnantól kezdve dédelgettem, simogattam és büszke voltam rá.

Ugyan ki az a mazochista állat, aki epekedve csodál egy tizenkét centiméteres vágást a nyakán? Pont ott, ahova gyémántot, bizsut és mindenféle kacatot aggat az ember lánya...

De ha úgy nézzük, ez a hosszú görbe vonal a torkom körül nem is heg! Ez egy újabb mosoly a testemen! Mert hát egy mosoly alakú vágásról van szó. És egy mosoly csak valami jónak a kezdete lehet, nem?

Aztán alig telt el hat hét, és a heg úgy eltűnt, mintha sohasem létezett volna.

Nyitókép: iStockphoto