Szex terhesen? Miért ne?

Kaptam én hideget-meleget a terhesség alatti szextémával kapcsolatosan, jóhiszeműen mindenki tanácsokkal bombázott, „jobbnál jobb" okosságokkal, melyeket, ha megfogadok – szerintük – tutibiztos, hogy minden a legnagyobb rendben lesz.

Na most, az első, amit megfogadtam az első gyerekem előtt (majd tapasztalatokkal felvértezve az első után és a második előtt), hogy nem fogadok meg minden „jött-ment" tanácsot mindenkitől, hiszen egyrészt az ellentétes vélemények általában ütötték egymást, másrészt úgy éreztem, elveszek a szexszel kapcsolatos tanácsok útvesztőjében, és a végén már azt sem tudtam volna, mi a helyes, és mi nem.

Különben is, a terhesség egy-egy kulcspontjáról komoly elképzeléseim voltak – már ami a későbbi tevékenységeket és tennivalókat illeti, és hát nem volt ez másként a szex terén sem. Nem egy olyan barátnőm volt, aki az egészet kerek perec már az elejétől elutasította. Terhes lettem? Na, akkor felejtsem is el a szexet. „Baja esik a babának!" – aggodalmaskodtak. „Elkapsz majd valami fertőzést, amiből nem jössz ki jól!" – próbáltak figyelmeztetni. „A férjed igenis ki fogja bírni ezt a kis időt szex nélkül" – intettek óva. Kibírja? Hát szerintem egyáltalán nem természetes, hogy elvárom tőle, hogy 9 hónapon keresztül csak bámuljuk egymást este az ágyban. Emberek vagyunk, érző lények, szükségletekkel. Amibe a szex igenis beletartozik. És ha nekem igenis szükséges, akkor neki már hogyne lenne az?

Mégis, mi baja lehet annak a (kezdetekben) pici életnek az élvezetszerzés e fajtájától? Semmi! Persze az ember ekkor sokkal körültekintőbb, nem ilyenkor kezdi el perverz fétiseit kiélni, de ne legyünk már álszentek! A szex igenis fontos részét képezi egy kapcsolatnak, és ugyanúgy meg kell adni a módját ilyenkor is, és ugyanúgy jár a terhes hónapok alatt is. Megint más helyzet, ha valakinek teljesen lecsökken a libidója ilyenkor, vagy a teste változásai miatt kényelmetlennek érzi az együttlétet; elismerem, ezek tényleg visszatartó tényezők.

Szerintem a terhes szexnél a baj sokszor az alapfelfogással van, vagyis azzal, hogyha valaki terhes, el kell fogadnia, hogy egy megváltozott állapotba kerül, a teste és a belső női szervei átalakulnak - de ez nem egy leküzdendő kór vagy betegség, aminek egészére rá kell tenni a lantot. Ezeket a nézeteket vallva, mi alkalmazkodtunk a megváltozott helyzethez, és továbbra is éltünk nemi életet, óvatosan, vigyázva egymásra és természetesen a babára. Aztán ahogy egyre nőtt a hasam, egyre nehezebb lett egy-egy mozdulat, így a tevékenység lassan egy pózra korlátozódott, majd a legeslegvégére pedig már mi is elhagytuk a szexet, hiszen akkor gyakorlatilag már a létezés is fájt.

Nem vagyok orvos, és a szex várandósan mindenkinek a saját döntése, a kedve és az egészségi állapota függvényében, de ha alkalmunk nyílik rá, és a szakember is zöld utat adott nekünk, szerintem ne vonjuk meg magunktól ezt a kis élvezetet – még ha a 9 hónap alatt csak párszor is esünk egymásnak.

Hegedűs Henriett

Nyitókép: Shutterstock