Hogyan NE kérd meg a pasid kezét?

Fejben már leforgattunk egy komplett sorozatot arról, hogyan fogunk rá reagálni: nanázunk egyet, meg szabadjára engedjük érzelmeink özönvizét. De mi van akkor, ha az Istennek sem akarják feltenni, még hosszú együtt töltött évek után sem? Erre a problémára talált egy barátnőm, Nóri egy megoldás szerűséget. (Mivel nem ment olyan simán, ezért tanuljatok belőle, hogy ne csak "szerűség" legyen... Szóval, van még mit csiszolni rajta!)

Azok után, hogy eljegyeztek engem, igencsak főni kezdett a feje. Meg tudom érteni, hiszen húszas éveink vége felé járunk, abban a korban, amikor úgy tikktakkol a házasságvekkerünk, hogy az összes többi gondolatunkat meg sem halljuk tőle. Már tizenegy éve volt együtt a kedvesével - de az ásó-kapa-nagyharangból neki eddig csak a szirupos amcsi filmek, meg Jane Austen és a Twilight jutott.

Pedig stabil kapcsolata van. Méghozzá elég jó. A tizenegyből már kilenc éve éltek együtt az ő Mackójával, aki sehogy sem akart kötélnek állni. Kipipálhatták a saját lakást, a biztos anyagi hátteret, teljesen kiegyensúlyozott volt a kapcsolatuk, és szinte mindenben egyetértettek. Csak éppen a férfinak volt valami parája az esküvővel kapcsolatban.

Az a tipikus "úgyis csak egy darab papír" volt a szlogenje. Meg hogy sok cécóval jár. Nem akarja, hogy mindenki őt nézze - haha, mintha őt néznék, és nem a menyasszonyt -, illetve táncolni sem szeretne a többiek előtt. Mindennek a tetejében ott vannak a statisztikák, hogy minden második házasság tönkremegy. Az ő szülei jól megvannak, de Nóri szülei is elváltak.

Erre Nóri reakciója az volt, hogy nem érdekli mások házassága, tudja, hogy nekik menne, és hogy ő már azt sem bánja, ha nem lesz nagy lagzi, akkor házasodjak össze kettesben a tanúkkal. "De az meg milyen már?" - kérdezte a férfi, akinek egyszerűen semmi nem jó, és csak a kifogásokat keresi.

Megvolt a romantikus vacsora, azután elmentek a Margit-szigetre, ahol megismerkedésük idején annyi szép időt töltöttek együtt. Leültek egy üveg pezsgővel a pokrócra, és két nosztalgiázás között feltette a nagy kérdést:

"Leszel a férjem?"

Mackó szemei kikerekedtek, elröhögte magát, és mikor látta, hogy Nóri nem nevet, megkérdezte, hogy ugye csak szórakozik vele. De a lány halál komolyan gondolta, és a pasija még halálosabb komolysággal küldte el a fenébe, hogy ezt hogy képzeli, nem tehet fel csak úgy ilyen kérdést! Tök ciki az egész, megfosztotta a férfiasságától, meg hogy ezek után, ha meg is kérné, az már nem lenne ugyanaz, mert ő megtette, és mindent elszúrt.

Volt nagy veszekedés arról, hogy mégis meddig kellett volna várnia, és különben is, elege van abból, hogy olyan világban élünk, ahol folyton a pasira kell várni, hogy kegyeskedjen házasodni meg gyereket nemzeni. Szereti őt vagy sem? Ha igen, akkor meg mire vár? Újra feljöttek a régi sallangok, hogy de ő már a kapcsolat elején is megmondta, hogy nem akar házasodni.

A barátnőm azzal védekezett, hogy minden fiatal fiú ezt mondja, de idővel megváltozik a véleményük, ő is ebben reménykedett. Egy újabb csalódás volt ez számára: mindenki változik, csak az ő Mackója nem. Viszont szeretik egymást, ezért egyikük sem tartja lehetséges opciónak a szakítást.

Balogh Orsi

Nyitókép: Shutterstock