Egy menyasszony félelmei az esküvővel kapcsolatban

Bevallom, nálam sem a nász utáni sóvárgással telt az elmúlt 30 év. Végigkönnyeztem és buliztam számos barátom esküvőjét, ugyanakkor jó volt kívülállónak maradni. Pedig nem vagyok érzéketlen szörnyeteg, és nincs elköteleződésfóbiám sem.

Évekkel ezelőtt jegyese voltam valakinek, de a kezdeti öröm után rám tört az esküvőpara. Úgy gondoltam, ennek oka "csak" az volt, hogy nem működött a kapcsolat - ami nem sokkal később véget is ért. Aztán nemrég egy másik férfi oldalán újra gyűrű került az ujjamra, és a nagy boldogságot megint követte a pánik. Mivel a hiba itt nem a kapcsolatban van, be kellett látnom, hogy velem van a gond: én és a hetedhét országra szóló lakodalom valahogy nem illünk össze.

A teljesség igénye nélkül néhány rettegett jelenség az Esküvő Bolygóról:

• Milyen arckifejezéssel igyekezzek az oltár felé, amikor 100 szempár figyeli minden rezdülésemet?
• El lehet-e viselni, hogy egy trikolórral átkötött idegen Coelho-féle közhelyeket olvas a fejemre?
• Megalázzam-e hajadon szeretteimet az idióta csokordobással csak azért, mert ez a "hagyomány"?
• Vajon, ha Pálma és Patrícia egymás mellé ülnek, akkor a Paula megsértődik?
• Ha a családomnak választok zenét, a barátaim menekülnek el, ha a barátaimnak, akkor fordítva?
• Belefér-e az enyhe spicc, vagy maradjak józan pirkadatig?
• Ciki, hogy nincs háromfajta savanyúság?
• Mi lesz az ételérzékenyekkel?
• Mennyit költsek köszönő ajándékra?
• Egyáltalán, látott már valaki értelmes köszönő ajándékot?
• Mi lesz, ha mindenki unatkozni fog?
• Mi van, ha káosz lesz?
• Istenem, tud valaki egy jó ceremóniamestert most azonnal?!

A helyzetet tovább rontja, hogy eddig bárki friss házast kérdeztem, a szervezés okozta feszkóra mindenki panaszkodott. Oké, a többség aztán imádta a végeredményt, akár az előtte lévő agyvérzéses időszaknak is újra nekiugrana - elméletben. Úgy könnyű. Engem a gyakorlat és anyukám esküvőváró kérdései riogatnak, ezért muszáj volt szembenéznem ezzel az ostoba félelemmel. És rájöttem, az esküvőnek vannak olyan részei, amitől nem rándul görcsbe a gyomrom. Hanem nőies ábrándozásba kezdek.

• A feltuningolt testem, amikor végre mindenki engem csodál egy fél pillanatig.
• A család és a barátok közös öröme, aminek már a gondolatától is bekönnyezek.
• Az egyszerű és finom étel.
• A különleges környezet.
• Házasnak lenni.
• A nászút.

A vőlegényemmel végig is beszéltük, neki mik a legfontosabb értékek, és lassan kialakult, milyen esküvőt szeretnénk mi ketten. És talán lesz olyan része, amin a család vagy a barátok meglepődnek, mert ők nagyobb, kisebb, meghittebb, harsányabb, elegánsabb, bármilyenebb esküvőt képzeltek el nekünk. De ez van.

Engem az esküvői formalitások egy része nagyon megijeszt, más dolgokat meg teljesen fölöslegesnek tartok - és ezzel jövőbeli férjecskémmel teljesen egyetértünk. Már nem zavar az a gondolat, hogy ez valakinek nem tetszik. Úgy állunk az esküvő szervezéséhez, ahogy a kapcsolatunkhoz vagy az egész élethez: egyszerre szenvedélyesen és józanul, figyelve a legszemélyesebb dolgainkra.

Nyitókép: Shutterstock