Vállalom, hogy könnyűvérű vagyok, de ettől még nem leszek rossz ember

A magukat valószínűleg rendkívül elmésnek gondoló kommentelők egymást papagájként ismételve vagy ötvenszer feltették a kérdést, hogy „Höhö, ez céges pulcsi?". Mardoll végül megelégelte a találgatást, és leszögezte: nem pornózik, illetve joga van olyan tartalmat megosztani, amilyet akar, és ha valakinek ez nem tetszik, az – idézem – takarodjon az oldaláról. Én teljes mértékben egyetértettem vele.

Mondanom sem kell, az énekesnő a fent említett kommenttípusnál durvább hozzászólásokat is kapott, melyek arról árulkodtak, hogy sokhelyütt még mindig tabunak számít, ha egy nő szabadon megéli a szexualitását és bátran használja a nőiességét.

„Könnyűvérű cafka..."

A könnyűvérűség bélyegével talán az az egyik legnagyobb probléma, hogy más negatív tulajdonságokat is összemosnak vele. Az ilyen nőkről hajlamosak automatikusan azt feltételezni, hogy hazugok, manipulatívak, számítóak, esetleg életképtelenek, holott ezek a jellemvonások visszafogott szexuális életet élő személyekben is gyakran fellelhetőek.

Ha már az értékítéletnél tartunk, az sem mindegy, hogy a ledérség milyen intelligenciahányadossal párosul. Míg az egyszerűbb típust bármire rá lehet venni, az okos irányítja maga körül az eseményeket és magabiztosan szab határokat. Így kihasználni sem könnyű őt, ezt pedig egyesek bosszantónak találhatják.

A férfitársadalom igen jelentős hányadában evolúciós okokból kifolyólag erőteljesen él a vezetésre, irányításra irányuló vágy, és ha ezen a téren akadályokba ütköznek a törekvéseik, frusztráció alakulhat ki bennük. Nem csoda, hiszen mélyen, belül jól tudják, hogy a szabados szexualitással rendelkező nőket igen nehéz, sőt, gyakorta lehetetlen kontroll alatt tartani. Kár, hogy a legtöbben nem tudják, hogy az ilyen csajok „megtartásának" feltétele nem a görcsös irányítási mánia, hanem az érdeklődésük folyamatos fenntartása.

Ez érvényes arra az esetre is, ha valaki komoly kapcsolatba kezd egy nagy libidóval bíró, csinos hölggyel. Nyilván sokan azt hiszik, hogy ha minden tőlük telhetőt megadnak a kedvesüknek, illetve azért élnek, hogy a tenyerükön hordozhassák őt, az garancia a hűségre, ám az igazság ettől nem is állhatna távolabb. Egy nő számára akkor marad hosszú távon is érdekes a férfi, ha független, erős, intelligens, céltudatos, építi a saját életét, tehát önmagában, a partnere nélkül is egész embert alkot.

A jól működő kapcsolathoz természetesen a nőnek is ugyanígy érdemes élnie, és nem szabad odadobnia lelki-szellemi szuverenitását csak azért, hogy kevésbé legyen problémás a férfi számára. Az ilyen esetekből ugyanis az következik, hogy a pasi ösztönösen „domesztikálja" a párját, úgy formálja a személyiségét, hogy minden vágyát, igényét kielégítse, majd arra hivatkozva csalja meg vagy dobja őt, hogy ellaposodott a kapcsolat, illetve nincs már benne kihívás. (Én is beleestem ebbe a hibába, de tanultam belőle és azóta százszor kiegyensúlyozottabb a magánéletem.)

Mindezek fényében nem csoda, hogy egyre több hölgy éli alfahímeket megszégyenítő módon a szexuális életét, ám, aki emiatt lenézi és ismeretlenül elítéli őket, az véleményem szerint ostoba és begyöpösödött.

Sokan közülük még csak nem is puszta nemi vágytól vezérelve művelik, amit művelnek: számos esetben fel nem dolgozott múltbéli traumák hada, a törődés, a valódi figyelem illúziójának hajszolása, esetleg a visszacsatolásra irányuló igény áll a könnyűvérűség mögött.

Más nevében nem tudok nyilatkozni, de az én szexuális életem alakulásában az összes fenti tényező közrejátszott és jelenleg is szerepet játszik valamilyen szinten. Mindig nyíltan felvállaltam, hogy szenvedélyes típus vagyok, de ezt sosem csináltam agresszív, polgárpukkasztó módon. A pornós pulcsit azonban jópofa egyezményes jelnek tartom – lehet, hogy a közeljövőben én is beszerzek egyet.

Nyitókép: Shutterstock