Jól jön a férfi a háznál - csak épp senki sem becsüli

Ám arról, amikor férfiak végeznek láthatatlan munkát, és ők könnyítik meg ezzel a velük élő nők vagy gyerekek életét, valahogy megfeledkezünk. Pedig bőven jelen vannak ők is a terepen. Persze tény, hogy az időnként felmerülő szerelési munkák vagy utazáskor a bőröndök cipelése nem mérhető össze a mindennapos főzéssel, a rendszeres takarítással vagy a gyerekneveléssel.

Én ismerek olyan férfit, aki minden hétvégéjét a kert rendben tartásával tölti. Olyat is, aki naponta főz a családra. Olyat, aki minden nap hajnalban kel, hogy a reggeli készülődés előtt még megsétáltassa és megetesse a család kutyáját. Meg olyat, aki munka után a gyerekeit fuvarozza edzésre és különórára.

És olyan nőt is ismerek, aki soha nem tankolta még meg az autóját, nem cserélt kereket, nem mosatta le, és azt sem tudja, mikor kell szervizbe vinni. Ismerek olyat, aki csak kitűzi a bevásárló listát a hűtőre, és a hét folyamán valahogy hazakerül az a sok áru. Meg olyat, aki maga intézi a bevásárlást, de mindig egy patyolat tisztán csillogó lakásba tér haza utána. Meg olyat, aki ha főz, csak úgy eltűnnek utána a mosatlan edények. Olyan párkapcsolatban élő nőt viszont például nem ismerek, aki telente maga kotorja el a havat a ház elől.

Ezeket a munkákat is mind elvégzi valaki, aki talán még sokkal láthatatlanabb, mint egy nő ugyanebben a helyzetben.

A mennyiségeket felesleges összemérni, mert a láthatatlan munka létezésén és értékén semmit nem változtat, hogy milyen nemű személy végzi. Itt az a lényeg, hogy a fizetetlen munka - amibe egyébként nemcsak a házimunka, hanem például az ápolási, nevelési munkák és a társadalmi célú önkéntes munkák is beletartoznak - hatalmas értéket képvisel, és rengetegbe kerülne, ha számszerűsítenénk. Az EU már évek óta foglalkozik a jelenséggel, ugyanis kimutatták, hogy a becsült értéke elérné legalább az uniós GDP egyharmadát.

Ráadásul az ilyen munka nemcsak értékes, hanem nagyrészt pótolhatatlan is. Felvehetünk ugyan valakit, hogy heti egyszer takarítsa ki a lakásunkat, és rendelhetünk minden nap főtt ételt. De azzal már nem tudunk senkit megbízni, hogy naponta rendet tartson, elmosogasson, felsöpörje a behordott sarat, gyorsan elkotorja a havat, vagy kitisztítsa a lefolyót, amikor kell. Azt sem tudja senki kitalálni helyettünk, mire és mikor van szüksége a háztartásnak vagy a családnak, úgyhogy a szervezési munkák is mindenképp a nyakunkon maradnak.

Szóval, valójában mindannyian végzünk ilyen munkát, de nem mindegy, milyen arányban. Aki sok feladatot lát el fizetetlenül, hátrányba kerül. Például a nő, akinek a munkahelyén kívüli kötelességei miatt nehezebb a szakmai előmenetele. De az a férfi is, akinek a szabadidejét, a pihenését veszi el, ezért hamarabb fenyegeti a kiégés vagy más egészségügyi probléma.

Fontos észrevennünk és elismerünk ennek a tevékenységnek az értékét, ami hozzájárul a gazdasághoz, hasznos a jövendő generációk felnevelésében és az állami intézményrendszert is tehermentesíti. És az elismerés független kell, hogy legyen attól, hogy épp a család nő vagy férfi tagja végzi.

Nyitókép: Shutterstock