Végül nem az igazi, hanem életem első nagy tanítója lettél

A mai napig előttem van, ahogy ülök a konyhaasztalnál, te éppen egy teát csináltál, amikor részletezted nekem, hogy milyen nőt szeretnél majd feleségül venni. Konkrét elképzelésed volt, legyen inkább külföldi, lehetőleg olasz vagy spanyol nő, mert ők tüzesebbek. A leírásból hamar leesett, hogy ez a nő nem én leszek. Úgy beszélgettél velem, mintha nem én lennék az a nő, akivel szeretkezel, mintha egy haver lennék, aki átugrott a szomszédból egy könnyed csevejre. Utólag azt gondolom, hihetetlenül érzéketlen voltál, aki észre sem vette, hogyan tapos bele a másikba. Igazából én sem akartam észrevenni, úgy tettem, mintha semmit sem jelentene, amit mondtál.

Egy órával később már az ágyadban feküdtem és akkor jött az első gondolat: „Te jó ég, mit keresek én itt? Miért hagyom, hogy egy férfi használjon engem? Hogy tudok szerelemmel szeretni egy olyan embert, akinek semmit se jelentek?" Akkor éreztem és értettem meg először, hogy bármit megtennék a szeretetért illetve annak illúziójáért, akkor is, ha megaláznak, akkor is, ha valójában nem kellek. Azon az estén értettem meg igazán, hogy nagyon rossz úton járok, ami a férfiakat és a párkapcsolatokat illeti. Életemben először lemerészkedtem önmagam poklába, hogy később főnixmadárként szülessek újjá.

Persze ha őszinte akartam lenni önmagamhoz, nem ez volt az első eset, hogy megalázó helyzetbe hoztam magam, de ez volt az első, hogy tisztán láttam a helyzetet. Akkor már túl voltam pár elcseszett kapcsolaton, aminek általában az lett a vége, hogy sajnáltam magamat és mindenki meg is erősített abban, hogy velem nincs semmi baj és csak idő kérdése, jön majd az igazi. Ma már tudom, hogy ez nem igaz: igenis volt velem baj. Görcsösen akartam a szerelmet, egy párkapcsolatot és rendszeresen becsuktam a szememet, hogy ne lássam az intő jeleket.

Alámentem a férfiaknak, a kedvüket kerestem és elfelejtettem önmagam lenni. Talán még én magam se tudtam, hogy ki vagyok valójában, csak azt tudtam, hogy kapcsolatot akarok...mindenáron. Nem tudtam másképp elképzelni magam, csak úgy, hogy párkapcsolatban élek, minden porcikámmal vágytam arra, hogy szeressenek és ehhez foggal – körömmel ragaszkodtam. Ennek köszönhettem, hogy belementem számomra megalázó helyzetekbe, hogy hagytam magam manipulálni és kihasználni.

Persze veled vége lett és egy hosszú, egyedül töltött időszak következett. Akkoriban sokszor mondták nekem, hogy okkal vagyok egyedül, ebből tanulhatok most a legtöbbet. Gyűlöltem ezt hallani, hihetetlen erős ellenállás volt bennem. Márpedig ha ellenállsz, az biztosan szenvedéshez vezet, én pedig szenvedtem, mint a kutya. Nem akartam egyedül lenni, szerelmet, pasit akartam!

Sokszor nem könnyű. Sokkal könnyebb magamat ostorozni, hibáztatni, mint megállni egy pillanatra és szerető figyelemmel önmagam felé fordulni. Viszont amióta ezen az úton járok, elmúlt a görcsösség, az erős akarás. Hiszek benne, hogy rátalálok arra a társra, akivel már egy másik szinten tudjuk szeretni egymást. Ezen az úton te indítottál el engem és ezért hálás leszek neked örökké.

Nyitókép: Shutterstock