Az az igazi szerelem, amikor a legsötétebb pillanatában is tisztán látod a másikat

Van egy jelenet a Szex és New Yorkban, amit akárhányszor megnézek, mindig elsírom magam. Samantha és a jóval fiatalabb, szívdöglesztő pasija elmennek egy buliba, aminek Samantha exe - a sikeres Richard - a házigazdája. Samanthának akkor már kezd elege lenni abból, hogy Smith mennyire fiatal, más körökben mozog, mint ő, s úgy gondolja, ez nem az ő szintje, és elvonul a volt szeretőjével egy numerára. Ebben eddig nincs semmi megható, sőt, elítélem azért, mert nem becsüli a jót, amiben addig része volt.

A jelenet szívszorító része az, amikor kinyílik a liftajtó, és Smith ott ül, Samanthára várva. Pontosan tudja, mi történt, mégis ott van, mégis hazaviszi a szeretett nőt, aggódik érte, mert a legsötétebb pillanatában is látja őt, pontosan tudja, mit miért csinál, és nem ítéli el emiatt. Persze Samantha azonnal megbánja, amit tett és sírva omlik Smith karjaiba.

Ez az a pont, amikor rendszerint elsírom magam, pedig, ha én lennék a srác helyében, elküldeném a francba a ribanc csajomat, ő azonban nem ezt teszi. Túl tud lépni a sértettségén, erősebb a Samantha iránt érzett szerelme, mint a saját büszkesége. Én talán sosem éltem át ilyesmit, én inkább mindig görcsösen arra törekedtem, hogy maximálisan szuper barátnő legyek. Soha nem csináltam megbocsáthatatlan dolgokat, mégis folyamatosan attól rettegtem, ha túl hisztis vagyok, vagy túl problémás, akkor majd elhagynak. Erre ebben a jelenetben Samantha elköveti az egyik legnagyobb bűnt, amit egy párkapcsolatban el lehet követni, mégis szeretik. Akkor hogy is van ez? Persze tudom, ez egy film, de azt is tudom, hogy sok párkapcsolatban megbocsátják egymásnak a megcsalást.

Én mindig is azt gondoltam, hogy a hűtlenség megbocsáthatatlan, viszont egyszer voltam egy önismereti tanfolyamon, ahol az egész egy teljesen más kontextusba került. Az ottani tanárunk szerint

Ez persze nem menti fel a tette alól, ugyanakkor olyan tudatalatti működés indul be nála, amire nem tud nemet mondani. Erre nagyon jó hasonlat, hogy a legtöbb ember úgy éli az életét, mintha egy lefüggönyözött autóban ülne, fogalma sincs arról, miért úgy viselkedik egy adott helyzetben, ahogy.

Azt hiszem, hogy nincs annál nagyobb ajándék az életben, mint az, ha olyan ember van melletted, aki pontosan lát téged az összes létező hibáddal együtt és ennek ellenére is veled marad. Nincsenek illúziói, pontosan tudja, milyen sérüléseid vannak, miért úgy működsz, ahogy, és ezzel együtt képes elfogadni és szeretni. Nemcsak akkor szeret, ha jókedvű és szexi vagy, hanem akkor is, amikor legszívesebben törnél-zúznál, mert annyira eleged van mindenből. Könnyű valakivel boldognak lenni, amikor minden szép és jó. A valóság mindig a válsághelyzetekben ütközik ki és akkor, ha valami nem úgy alakul, ahogy szeretnénk.

Kívánom mindenkinek, hogy találja meg azt a férfit vagy nőt, aki a legsötétebb pillanatában is képes fogni a kezét. És kívánom azt is, hogy mi is képesek legyünk ennyire szeretni valakit.

Nyitókép: Shutterstock