Apaseb: a sérülés, mely minden párkapcsolatot tönkretesz

Az apa mutatja meg a kislányának, hogy mit jelent nőnek lenni. Azzal, ahogyan vele és a párjával, a gyermeke édesanyjával bánik, és azzal is, ahogyan ő maga éli meg a saját férfiasságát. Mintát mutat a lányának arra, hogy egy férfinak hogyan kell viselkednie a másik nem képviselőivel, így tanítja meg arra, mi az, ami rendjén van és mi az, amit nem szabad eltűrnie. Hogy hol, milyen formában létezzünk nőként, a férfiak vonatkozásában. Minden gesztusa, mondata mélyen belénk ég. Ha jó, akkor is, ha nem akkor meg pláne.

Egyszer megkérdezték, miért van az, hogy a sérelmek, a fájdalmak mélyebbre vésődnek? Azért, mert az evolúció során ezen múlt a túlélésünk. Anno az ősembernek mindenre figyelni kellett. A világ veszélyes hely volt. Bármikor támadhatott egy kardfogú tigris, jöhetett természetei katasztrófa, megsérülhetett a vadászat során.

Így tudta magát védeni. Az evolúció során ez a képesség velünk maradt. A negatív, fájó emlékek a hüllőagyban tárolódnak, elmondhatatlan mélyben. És bármikor, amikor veszély fenyeget, ezek az érzések bekapcsolnak. Ha valamiért torzul a minta, akkor is, amikor nincs valós veszély. De az agyunk mindenáron meg akar védeni, és ha valami csak kicsit emlékeztet a kiváltó okra, akkor is működésbe lép.

Ez azért tragikus, mert például egy apaseb képes minden párkapcsolatot tönkre tenni. Persze, ezen is lehet dolgozni, de előbb fel kell ismerni, hogy miért ismétlődik mindig ugyanaz.

Soha nem felejtem el, egyszer ültünk hárman az autóban. Igaz, nem az édesapámmal, hanem a férjemmel és a fiammal. A gyerekemmel valami hülyeségen elkezdtünk összefeszülni. A férjem egy darabig csöndben hallgatta, aztán egyszer halkan megszólalt. Ne hülyéskedjetek már. Mi addigra viszont már benne voltunk nyakig. És folytattuk. És a férjem egyszer csak erőteljes, nyomatékos hangon annyit mondott: na most elég! Fejezzétek be! Mi pedig szépen, mindketten elhallgattunk. Pontosan éreztük, tudtuk, itt nincs helye visszabeszélésnek, a vita folytatásának.

Nyugodt erővel lerendezte az egészet, mi pedig szépen alárendelődtünk. Mert pontosan tudtuk, hogy igaza van. El is nevettük aztán az egészet. Sajnos, ma nagyon sok családból hiányzik az apa. Vagy azért, mert elváltak a szülők, vagy azért, mert a férfiak a családfenntartók és rengeteget dolgoznak. Az apa hiánya sebeket okoz. Nem tudunk mintákat tanulni általa, nem kapjuk meg azt a fajta törődést, amit csak egy férfi tud adni.

De visszatérek a párkapcsolatokhoz. Ha apasebet kap egy kislány, mert mondjuk az apa nem megfelelően viselkedett otthon, könnyen téves következtetéseket von le. Önvédelemből, de akkor is tévesek. Ilyen esetben szokták azt mondani a terápiában a nők, hogy minden férfi egy rohadék. Minden férfi egy szemét, aki csak bánt és kihasznál. Pedig ők mindent megtesznek értük, de folyton kihasználják őket.

S milyen szomorú, hogy otthon tényleg ezt látták. Hogy a nőket semmibe veszik. Az ő igényeik nem fontosak.

Például úgy, hogy soha semmiben nem segített otthon. Folyton kritizált, leszólt. Nem volt jelen érzelmileg, vagy a legrosszabb esetben bántotta az anyát. Ha lábtörlőként bánt vele, a kislánya pont ezt fogja leutánozni. Ugyanilyen férfiakat választ majd. S ugyanúgy elszenved mindent, mint anno az anyja. Ha felismeri, hogy ez a minta a saját apjától ered, képes lesz változtatni rajta. Saját magát változtatja meg, s akkor képes lesz egészséges kapcsolatokat bevonzani. Azért, mert saját magát teszi rá alkalmassá.

Addig azonban elsüllyed a minden férfi rohadék szerepben. Ha már felismerte, hogy apaseb okozza a gondjait, sok lépés áll még előtte. Meg kell értenie, miért vált ilyenné az apja. Miért viselkedett így? Miért nem tudott vagy akart változni? S ami talán a legnehezebb, el kell engednie az ehhez kapcsolódó mérgező gondolatokat, érzelmeket. Ki kell magát dühöngeni, lehet haragudni, hogy aztán ezeket ki lehessen dolgozni. Aztán keresni kell egy egészséges mintát, amit meg kell tanulni. S ekkor átírható az apaseb.

Nyitókép: Shutterstock