A 40 éves szűz - A kör, és ami mögötte van (18+)

Emlékszem, vicces volt, vagány és mindig tetszett a nőknek. Nem is igazán a jóképűsége, inkább az eszes és humoros természete volt az, amivel mindenkit levett a lábáról. Amikor találkozni akartam vele, mindig valami csoportra hivatkozott, ami miatt nem lehet velem. Eleinte azt gondoltam lódít és egyszerűen csak le akar passzolni, de egyszer munka után meglestem és egészen az ajtóig követtem.

Az ajtó, egy vörös-téglás épülethez tartozott és az ódon falakkal körbevett régi bérű társasház lakását nyitotta. Óvatosan a falhoz simulva, fülemet az ablakhoz tapasztva hallgatóztam. Rejtőzködő árnyként kukkoltam az ablakon keresztül. Elég sokan voltak abban a szobában. Mind férfiak. Körben ültek egy ovális asztalnál és beszámolót tartottak. Meséltek arról is, kit és milyen csábítások, ingerek értek az elmúlt időszakban.

- Van egy lány a munkahelyemen, aki csinos, kedves, nagyon tetszik, ja és randizni szeretne velem, de egyre érzem a bizsergést a combom között... - szólalt meg András kisvártatva azon az izgatóan rekedtes hangján. - Az hatalmas bűn, fiam, ugye tudod?! - így a ,,csoportvezető," vagy ki a fene, ott az asztalfőn. Azt hittem rosszul hallok és amit láttam, attól is tágra meredtek a szemeim.

Most már bizonyossá vált, hogy tényleg egy körbe tartozott, olyan körbe, ahol a fiúknak és a lányoknak is kizárólagosan a szülők vagy a közösség vezetői választhattak csak párt. Szép remények, azaz elég csúnyák. Andris szegény feje, és az enyém is az lett egy pillanat alatt. Itt van egy férfi, aki ereje teljében, a legszebb éveiben járva, gyötrődik és bűnként éli meg az egészséges vonzalmait, szexuális érzéseit szintén. Csak mert bizonyos emberek, - történetesen szülei és a közösség fejei - elhitették vele, hogy ezek olyan bűnök, amikre nincs bocsánat.

Azt, hogy mennyire nincs ezekre bocsánat, mi sem bizonyítja jobban, minthogy egyszer csak Andrisom egy céges karácsony alkalmából kicsit többet ivott a „megengedettnél." Azokban a körökben, ahová ő járt, az alkohol, cigaretta, és a hivalkodó öltözködés szintén tiltólistás volt. akárcsak a nők, és még a csoporton belüli találkákat is szigorúan ellenőrizték a házasság előtti időkben.

Kezét lassan a kabátomon át, a szoknyám alá csúsztatta és ha nem állítom le finoman, ki tudja hová vezetett volna ez a karácsonyi simogató. Mindenesetre nagyon örültem az ajándéknak, mert rájöttem, hogy ezzel a pasival semmi baj nincs, csakis a szektával, vagy mivel. De azzal, annál nagyobb.

Történt, hogy januárra Andris egyre szótlanabbá, szomorúbbá vált és már beszélni sem akart velem. Addig faggattam, míg kiderült, hogy meglátott minket a vörös-téglás házból valaki a megállós csókjelenetünkben és szegény fiút megfenyegették, hogy többet nem vehet részt a gyűléseken, ha velem, vagy bárkivel intimebb kapcsolatba kerül a körön kívül.

A munkahelyi ebédlőben is folyton imádkozott, kezeit tördelve az asztal alatt. Olyan dühöt és egyben keserves szánalmat éreztem a körvezető iránt, hogy legszívesebben ráborítottam volna az asztalt ott az ódon falú lakásban. De nem tettem. Néztem, ahogy saját maga árnyékaként jön-megy az irodában a férfi, aki a többiek szemében elveszítette méltóságát és a szüzességét is. Néztem és hagytam elmenni. Szép lassan kisétált az életemből...

Jó lenne tudni mi lett vele. Andrissal, aki olyan jól csókolt és akinek ez a csók, olyan sokba került.